Ritka és lenyűgöző videó készült a kölyök jegesmedvékről, amelyet a National Geographic rögzített.

Korábban sosem látott felvételt sikerült rögzíteniük a kutatóknak.
Először a világ történetében sikerült megörökíteni a pillanatot, amikor a jegesmedve-bocsok felfedik magukat titkos búvóhelyükből. Ezt a különleges és ritka eseményt a norvég Spitzbergák varázslatos táján rögzítették.
A videón az látható, amint három kölyök egymás után bújik elő egy jégen tátongó lyukból, majd csúszkálva haladni kezdenek a fagyott vidéken. A kicsinyek anyjukat követik a nehéz terepen, olykor-olykor fel is másznak a hátára.
Amint egy frissen megjelent tanulmányból kiderül, a képsorokat egy csaknem egy évtizedig tartó kutatás részeként rögzítették, amely során 13 jegesmedve-odút figyeltek meg a szakértők.
A jegesmedvék odúit rendkívül bonyolult tanulmányozni, hiszen az anyák a föld alá építik azokat, ráadásul meglehetősen nehezen hozzáférhető helyszíneken.
Igazán varázslatos élmény a bocsok megfigyelése, ahogy felfedezik ezt a határtalan, hófehér világot.
A jegesmedvék a zord téli hónapokat a hóba és jégbe vájt otthonaikban töltik, ahol az anyák világra hozzák kicsinyeiket is, miután körülbelül 240 napig hordozzák őket. Ebben az időszakban egy különleges, hosszú távú alvási állapotba merülnek, amely alatt a szívverésük drámaian lelassul: a normális 46 ütésről mindössze 27-re csökken.
A tél közepén születő, körülbelül 0,6 kilogramm testtömegű bocsok aprók és esetlenek. Nem látnak és nem hallanak, testüket pedig nagyon vékony szőrzet fedi. Az anyamedve gondozására szorulva még körülbelül három hónapig maradnak a hóbarlangban, az anyaállat ez idő alatt zsírtartalékából él és nem táplálkozik. Ezután aztán hamar megnőnek, mire előmásznak az odúból, már körülbelül 10 kilogrammosak.
A jegesmedve (Ursus maritimus) az északi sarkkör csúcsragadozója. Többnyire fókákra vadászik, amelyeket akár vízben is képes üldözni, hiszen kiváló úszó. A világ egyik leghidegebb környezetében él, amelyhez vastag bundával és az az alatt húzódó melegítő zsírréteggel alkalmazkodott. A legtöbben fehér szőrzetéről ismerik, ám a bőre fekete, hogy minél jobban melegítsék a napsugarak.
A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján sebezhető fajként van nyilvántartva, és állományának megmaradása számos fenyegetéssel néz szembe. A vadászat, az olajkitermelés, valamint élőhelyeinek klímaváltozás következtében bekövetkező átalakulása mind hozzájárul a faj jövőjének bizonytalanságához.