Pressman: Néha azon merengem, vajon az orbáni politika amerikai hívei tisztában vannak-e azzal, mit is jelent valójában ez a kormányzati irányvonal.

Az Egyesült Államok budapesti nagykövete hosszú és részletes interjút nyújtott a New York Timesnak, amelyben megosztotta tapasztalatait és nézeteit a magyar-amerikai kapcsolatokról.

David Pressman többek között arról beszélt, hogy az Orbán-kormány nagyon szerencsétlen álláspontot képvisel az USA-val és különösen a Biden-adminisztrációval szemben, Orbán Viktor gyakorlatilag megpróbálta a két ország szövetségi kapcsolatát az ő és Donald Trump kapcsolatává alakítani, ami veszélyes játék.

A véleménye szerint a kormány szándéka az első pillanattól fogva az volt, hogy a háttérbe szorítsák őt. "Mielőtt egyáltalán átléptem volna a magyar határt, szó szerint hajók ringatóztak a Dunán, amelyekre a nevem és egy koponya volt festve." (2022 nyarán Téglásy Imre egy gumicsónakra feszített ki egy molinót, amelyen az állt: "Pressman úr, ne gyarmatosítsa Magyarországot a maga halálkultuszával!")

Pressman szerint sikerült elérniük, hogy az amerikai politika eredményeket is elérjen Magyarországon. Oroszország ukrajnai inváziója előtt szerinte az USA és más szövetségesek is félrenéztek, ha a magyar belpolitikáról volt szó. Bár feltett kérdéseket az Orbama- és a Trump-kormány is, de eredménytelenül, mert Orbánék nem a szokásos módon reagál ezekre. Pressman szerint ami működik "általában véve a világban felbukkanó afféle proto-autoritárius kormányokkal" szemben, azok "nem a hagyományos diplomácia eszközei".

Amikor Pressmant arról faggatták, mi volt számára a legnagyobb fenyegetés, így felelt: a demokráciáért és az emberi jogokért végzett tevékenysége, amely szervesen összefonódott a melegségével. A kormány azonban gyakran a homoszexualitásával próbálta hitelteleníteni őt, függetlenül attól, hogy éppen milyen érdemi problémákkal foglalkozott – úgy mint az orosz energiafüggőség vagy az igazságszolgáltatás függetlensége. Minden esetben a kormány a kritikáit a woke vagy liberális ideológia keretei közé illesztette.

Szerinte a kormány stratégiai hibát követett el, amikor mindennap a címlapon tartotta, mert akkora láthatóságot biztosítottak neki és az USA-nak, amekkorára egyébként nem lett volna lehetőségük.

Rendkívüli eseménynek nevezte, hogy a kormánymédia lepedofilozta, és hogy a pécsi Pride-on folyamatosan az ő lépéseit követték a kormánymédia kamerái. Az ír nagykövettel és annak lányával érkezett, akivel udvariasan kezet is fogott. A nap végén a kormánypárti propaganda arról számolt be, hogy Pressman vezette a pécsi Pride-felvonulást, ahol gyerekek vették körül. Ráadásul még azt is láthattuk, ahogyan beszélgetett velük; "még csak be se kellett fejezniük a mondatot, az üzenet világos volt".

Pressman álláspontja szerint a kormány szlogenje – miszerint „nincs migráció, nincs nemi identitás, nincs háború” – széles körű visszhangra talál az Egyesült Államokban, az Európai Unióban és más országokban is. Ám ez a kommunikációs stratégia eltakarja azt a veszélyes helyzetet, amely Magyarországon kialakult: a kormány szigorú ellenőrzése alatt tartja a pénzügyi forrásokat és a médiát, és ezek eszközeivel bünteti azokat, akik mernek kérdéseket feltenni vagy eltérő véleményt képviselni.

Pressman hosszan magyarázza, a kormány hogyan vette át az ellenőrzést az ország több területe felett, például a közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal "gyakorlatilag egyetlen politikai párt ellenőrzése alá helyezték a közpénzeket", de említi a felsőoktatást és a média leuralását is. Beszélt a vele találkozó Országos Bírói Tanács tagjai elleni lejárató kampányról. "Magyarországon 3000 bíró van, és utólag sok bíróval beszéltem. Közülük mindegyik hallott erről, megkapta az üzenetet, hogy ha kilép a sorból, akkor ők is híresek lesznek" - mondta Pressman, aki szerint utólag, kicsit távolabbról nézve az egyik legriasztóbb dolog, hogy milyen könnyű az embereket irányítani: nem kell hozzá titkosrendőrség, fegyver vagy Gulag, elég, ha képesek hazugságokkal elárasztani a médiát, mert akkor a nyilvános vitában való részvétel egzisztenciális kérdéssé válik.

Pressman véleménye szerint Orbán Viktorral egyetértenek abban, hogy Magyarország az illiberalizmus kísérleti terepe, ezért fontos, hogy új, kísérletező megközelítéseket próbáljanak ki a kormányokkal való együttműködés terén. Kiemeli, hogy a helyzet komolyságára való tekintettel a politikai diskurzusnak kíméletlenül őszintének kell lennie, különösen a tapasztalt jelenségekről és azok következményeiről. Szerinte az Orbán-kormány csak olyan politikai felvetésekre reagál, amelyek sokkal nyersebbek és erőteljesebbek a megszokottakhoz képest. Pressman tapasztalatai szerint az Egyesült Államokban a magyarországi eseményekkel kapcsolatos aggodalmak széleskörű támogatásra találnak a kétpárti politikai spektrumon belül; több konzervatív republikánus szenátort is vendégül látott, akik szintén kifejezték aggodalmukat a helyzet miatt. Pressman megjegyezte:

Gyakran elgondolkodom azon, vajon az orbáni politika amerikai támogatói tisztában vannak-e azzal, mit is jelent ez a kormány Oroszországgal és Kínával ápolt viszonyában. Érdekli-e őket a kleptokrácia működése, amely folyamatosan aláássa a demokratikus intézményeket?

A volt nagykövet véleménye szerint Magyarország példázza, hogy a demokratikus intézmények mennyire kiszolgáltatottak, és hogy a rossz szándékú vezetők milyen könnyen gyakorolhatnak ellenőrzést a polgárok fölött. Hozzátette, hogy egy ország gyorsan elnémítható. "Amikor a politikai diskurzus ennyire személyessé és visszataszítóvá válik, ki lenne hajlandó részt venni benne? Abban a pillanatban, amikor már nem aktívan részt veszel a párbeszédben és nem emelsz szót, az állami intézmények megszállása rendkívül gyorsan végbemegy. Magyarország ennek a folyamatnak a megtestesítője" - fogalmazott.