Régészeti rejtélyek és izgalmas tettenérések: a köles, mint kulcsfontosságú bizonyíték a bronzkori kultúrák és táplálkozási szokások átalakulásának feltárásában.

Kr. e. 1550 és 1450 között régiónkban egy olyan jelentős átalakulás zajlott, amely alapvetően megváltoztatta a helyi kultúrát, és a halomsíros kultúra megjelenésével járt. Ekkoriban a klíma is megváltozott: hűvösebbé vált az időjárás, és a csapadék mennyisége is megnövekedett. A növénytermesztés terén új szereplőként megjelent a köles, amely korábban nem, vagy csak nagyon ritkán került az emberek asztalára. Érdekes módon az állati fehérje fogyasztása jelentősen visszaesett a megelőző időszakhoz képest. Hajdu Tamás, az ELTE TTK Embertani Tanszékének docense és a bronzkor radikális változásait kutató csapat egyik vezetője elmondta, hogy a legújabb tudományos bizonyítékok új megvilágításba helyezik a korábbi ismereteinket, feltárva egy átalakuló étrendet és társadalmi struktúrát.

Nemrégiben publikálták a Scientific Reports című nemzetközi tudományos folyóiratban egy biorégészeti tanulmányt, amely a Tiszafüred-Majoroshalom régészeti lelőhelyen fellelt bronzkori temető legújabb kutatási eredményeit tárja a nagyközönség elé. De mi is rejlik e különleges helyszín mögött? A Tiszafüred-Majoroshalom területének története gazdag és sokszínű, hiszen évszázadokon át lakott volt, és számos kultúra hagyott nyomot benne. A bronzkori temető felfedezése nem csupán a helyi közösség, hanem a tudományos világ számára is jelentőséggel bír, hiszen az itt talált leletek új fényt vetnek a korabeli emberek életmódjára, temetkezési szokásaikra és kulturális hagyományaikra. A kutatás során végzett biorégészeti elemzés lehetővé tette, hogy a régészek mélyebb betekintést nyerjenek a bronzkor társadalmi struktúrájába, valamint az egyes egyének egészségügyi állapotába és táplálkozási szokásaiba. A biorégészeti módszerek alkalmazása révén a tudósok képesek voltak rekonstruálni a közösség életének különböző aspektusait, így a Tiszafüred-Majoroshalom régészeti lelőhely nem csupán egy történelmi helyszín, hanem egy ablak a múltba, amely újabb kérdéseket vet fel a bronzkori emberi életről és interakcióikról.

Tiszafüred Majoroshalom temetője, valamint a hozzá tartozó település, Ásotthalom, régóta a kutatók érdeklődésének középpontjában áll. Ásotthalmon a 19. század óta többször is végeztek régészeti feltárásokat, amelyek csupán néhány száz méterre helyezkednek el a temetőtől. Az 1960-70-es években, amikor a Tisza-tó kialakítása zajlott, az építkezést megelőző régészeti kutatások során egy impozáns, több mint ezer sírt számláló bronzkori temetőre és egy közel 1300 síros avar kori temetőre bukkantak Tiszafüred-Majoroshalmon. E feltárásokat a '60-as évek elején Csalog Zsolt irányította, majd Kovács Tibor, a Nemzeti Múzeum egykori főigazgatója és Garam Éva folytatták. A tiszafüredi bronzkori temető jelenleg Magyarország egyetlen ismert bronzkori temetője, amely a Kr. e. 2000-1500 közötti időszakot öleli fel, lehetővé téve e korszakok közötti esetleges folytonosság alapos vizsgálatát.

Kr. e. előtt 1550-1450 körül egy olyan változásokkal teli időszak ment végbe régiónkban, ami teljes kultúraváltást, a halomsíros kultúra megjelenését, változó temetkezési rítust, kerámiaedények, fémtárgyak használatát jelentette.

A települések szerkezete ebben az időszakban jelentős átalakuláson ment keresztül. A középső bronzkorban (Kr. e. 2000-1500) a Kárpát-medence számos területén, különösen az Alföldön és a Duna mentén, az emberek hosszú évszázadokon át folyamatosan használt településeken éltek. Ezeket a településeket tell településeknek, vagy más néven települési domboknak nevezzük. Az itt élők a házaik újjáépítésekor eltüntették az előző épületek romjait, és az új struktúrákat közvetlenül a korábbiakra emelték. E folyamat következményeként a törmelékek és a mindennapi hulladék dombszerű kiemelkedéseket hozott létre, amelyek jól láthatóvá váltak a tájban. Kr. e. 1500 környékén azonban ezek a hosszú távú telepek elnéptelenedtek, és a gyakori lakóhelyváltások eredményeként egy új települési forma, a horizontális telepek váltak dominálttá.

- Egy korszakváltásról írnak a tanulmányban, ami ugyanakkor, pláne időben ilyen távol roppant nehezen megfogható. Itt most mégis talán van valami nyoma annak, hogy ez hogyan történt és mi eredményezte?

A cikkem eredménye egy alapos és részletes kutatás gyümölcse, amelynek gyökerei 2012-re nyúlnak vissza, amikor a két korszak közötti folytonosságot vizsgáltam a doktori disszertációmban. Ekkor klasszikus embertani és anatómiai jellegek alapján végeztem összehasonlítást a két időszak népességei között. Fő célom az volt, hogy kiderítsem, a középső bronzkorban az Alföld északkeleti régiójában, valamint a mai Szlovákia keleti területein elterjedt Füzesabony-kultúra népessége átvészelte-e a késő bronzkorra, vagy pedig Kr. e. 1500 körül egy új népesség jelent meg, amely új régészeti kultúráját, kerámiatípusaikat, temetkezési szokásaikat és életmódjukat hozta magával, lecserélve a helyi közösségeket. Az eredmények azt sugallták, hogy a helyi népesség egy része – területenként változó mértékben – valószínűleg tovább élt a késő bronzkorban. Az ezt követő években a klasszikus régészeti és antropológiai kutatások mellett arra összpontosítottunk, hogy a legújabb laboratóriumi technikák alkalmazásával mélyebb betekintést nyerjünk leleteinkbe, így pontosabb válaszokat kapva kutatási kérdéseinkre. Számos pályázatot nyertünk el a korszak leleteinek modern elemzésére, köztük egy alapkutatási OTKA és egy MTA Lendület pályázatot, amelyet Kiss Viktória, a HUN-REN BTK Régészeti Intézet munkatársa irányított. A most megjelent tanulmány is egy újabb OTKA pályázat eredményeként született. A kutatásunk során hazai oldalról számos intézmény munkatársai vettek részt, köztük az ELTE TTK Embertani Tanszéke és Természetrajzi Múzeuma, a Környezet és Tájföldrajzi Tanszéke, a HUN-REN BTK Régészeti Intézet MTA-BTK Lendület Bázis Kutatócsoportja, a HUN-REN Atommagkutató Intézete, a Szegedi Tudományegyetem Embertani és Régészeti Tanszékei, a debreceni Déri Múzeum, a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum, a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központja, a Miskolci Egyetem, valamint a Magyar Agrártudományi Egyetem Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Tanszéke.

Az eredmények kialakulása és elemzése során különböző tudományágak szakértőinek hatékony együttműködése valósult meg, ami rámutat arra, hogy egy, a múltba nyúló kérdés, mint például a népesség és életmódváltozások, miért indokolja a komplex megközelítést, több tudományos eszköz alkalmazásával.

Az elmúlt évek kutatásai során arra törekedtünk, hogy megértsük, vajon a korábbi emberi adatok alapján megfigyelt részleges kontinuitás visszatükröződik-e a stroncium stabil izotópja révén kimutatható mobilitásbeli eltérésekben. Kérdéseink között szerepelt, hogy a Tiszafüred környékére vonatkozóan történt-e jelentős bevándorlás a két korszak közötti váltáskor, illetve hogy a bevándorlás forrása és kiinduló területe hasonló volt-e a két időszak esetében. Továbbá azt is figyelembe vettük, hogy a két korszak közötti településszerkezeti változások vajon összefüggésben álltak-e jelentős étrendváltásokkal.

A régészeti kutatásaink során együttműködő partnereinkkel közösen első lépésként a tiszafüredi temetőből olyan sírokat választottunk ki mintavételezés céljából, amelyek jól képviselik a középső és késő bronzkori népességeket. A minták összegyűjtését követően azokat a debreceni Atommagkutató Intézetbe juttattuk, ahol részletes laboratóriumi vizsgálatokat végeztek el. Eredményeink alapján meglepő módon arra a következtetésre jutottunk, hogy a középső bronzkorban is jelentős bevándorlás zajlott a tiszafüredi térségbe, és ez a bevándorlás mértéke még a késő bronzkorénál is nagyobb volt. A késő bronzkor legkorábbi rétegéből olyan egyéneket tudtunk azonosítani, akik bizonyítottan bevándorlók voltak. Ezek az emberek más eredetű területekről érkeztek, mint a középső bronzkori migránsok. Ez a felfedezés összhangban áll a régészeti és embertani kutatásokkal egyaránt. A szén- és nitrogénstabilizotóp arányok elemzése alapján...

Kiderült, hogy Kr. e. 1500 táján egy jelentős étrendi változás indult el.

A középső bronzkor idején az Alföldön élő közösségek földművelő, letelepedett életformát folytattak, gazdag és változatos növénykultúrával gazdagították étkezéseiket. Ekkoriban számos ember bőséges húsfogyasztásról számolt be, azonban a társadalmi rétegek közötti különbségek miatt nem mindenki élvezhette ezt a kiváltságot egyformán. Az adatok elemzése alapján egyértelműen kiderül, hogy a késő bronzkorra jelentős változások következtek be. A korábbi régészeti kutatások arra utalnak, hogy a későbbiekben egy sokkal mozgékonyabb, pásztorkodásra és nagyállattartásra épülő életmód vált dominálissá, amely a közösségek életét alapvetően átalakította.

- És ezzel szemben?

- Ezzel ellentétben a szén és nitrogén izotópok arányának vizsgálata arra utal, hogy...

Az állati fehérje bevitel a korábbi időszakhoz viszonyítva drámaian csökkent.

Ez a megállapítás ellentmond annak a régészeti elképzelésnek, amely szerint a késő bronzkori társadalmak jelentős mértékben állattenyésztéssel foglalkoztak, miközben a mezőgazdaság szerepe csökkent a kultúraváltás következtében. Nyilvánvaló, hogy a korszak emberei is fogyasztottak állati eredetű élelmiszereket, mint például tejet, sajtot és húst, de a mennyiségük nem volt olyan jelentős, ahogyan azt korábban feltételeztük. A középső bronzkor időszakában határozottan megfigyelhető, hogy az étrend sokkal változatosabb volt, mint Kr. e. 1500 után, amire már korábban is utaltam. Voltak olyan egyének, akik jelentős mennyiségű állati fehérjét fogyasztottak, míg mások ezt jóval mérsékeltebben tették. Ezzel szemben a késő bronzkorra egyfajta homogenizáció figyelhető meg: a fogyasztott állati fehérje mennyisége csökkent, és a növényi eredetű táplálék változatossága is jelentősen lecsökkent.

Ezt a jelenséget úgy is értelmezhetjük, mint egy sajátos fejlődési irányt, amely eltér a megszokott mintáktól, vagy akár mint egyfajta visszafejlődést is felfoghatjuk. Felmerül a kérdés, hogy vajon helyénvaló-e ilyen keretek között vizsgálni ezt a folyamatot?

- Ez azért nagyon bonyolult kérdés, mert

akárcsak ma, korábban is lezajlott több jelentősebb és kevésbé jelentős klímaváltozás is,

A helyi környezet és annak sajátos jellemzői szintén komoly hatással voltak az itt élők mindennapi életére és szokásaira.

A levegő hűvösre fordult, és az esőfelhők sűrűbben kezdtek gyülekezni az égen. Az időjárás hirtelen változása csapadékosabb napokat ígér, mintha a természet újraéledne a friss esőcseppek érintésére.

A szöveg egyedi átfogalmazásához itt egy alternatív megközelítés: Az életkörülmények és a földművelés fejlődését számos tényező befolyásolta, különösen az Alföld vízrajza, amely régebben bővelkedett vízben; sajnos, mára ez a kép már megváltozott. Az agrárium szempontjából kiemelkedő változás volt a köles megjelenése, amely korábban nem volt annyira elterjedt, sőt, sok esetben egyáltalán nem került a helyi étrendbe. A legújabb kutatások számos érdekes eredményt kínálnak, de talán a legfigyelemreméltóbb felfedezésünk az, hogy olyan precíz időbeli összefüggéseket tudunk felállítani a sírok mellé, amelyek az étrendi adatokkal együtt rendkívül pontosan meghatározzák azt az időszakot, amikor a köles széles körben elterjedt a Kárpát-medencében. Bár korábban is rendelkezésre álltak adatok a köles előfordulásáról, településekből származó maradványok formájában, az emberi maradványok elemzése révén most először sikerült ilyen korai időpontra (Kr. e. 1540-1480) konkrét bizonyítékot találni a köles fogyasztására.

- Tehát inkább arról van szó, hogy az átalakulás és a környezethez való alkalmazkodás folyamatáról beszélünk?

Valóban, a köles egy rendkívül gyorsan növő növény, amely lehetővé teszi a gyakori, akár évenkénti többszöri betakarítást. Ez különösen előnyös volt a nomád, vándorló nagyállattartó közösségek számára, amelyek a mi területünktől keletebbre éltek. A magot elvetették, majd rövid időn belül aratták is, így szabadon folytathatták vándorlásukat nyájaikkal. Azonban a köles megjelenése egy olyan népességnél, amely nem folytatott nomád életmódot, érdekes ellentmondásokat vet fel. Az étrendi elemzések azt mutatják, hogy a halomsíros kultúra nem feltétlenül kapcsolódik a nomád pásztorkodás életformájához. Ez nem is meglepő, ha figyelembe vesszük a Nagyalföld egykori környezeti és klimatikus sajátosságait, valamint vízellátottságát.

Egy-egy csapadékosabb időszakban (tavasszal, ősszel) a régiónk biztos, hogy nem volt alkalmas olyan nagy területek legeltetésére, bejárására, legalábbis olyan módon nem, ahogy azt Kelet-Európában, vagy Közép-Ázsiában láthattuk.

A fent említett tényezők figyelembevételével világossá válik, hogy ahhoz, hogy mélyebben beleláthassunk a jelenleg megfigyelt jelenségek mögött húzódó okokba, további adatokra van szükség.

- A középső bronzkori Füzesabony-kultúra mekkora területre terjedt ki?

- Amikor a történelem rejtélyes lapjaira tekintünk, a középső bronzkor kiemelkedően bonyolult időszaknak tűnik egy laikus számára.

Kis túlzással minden egyes terület, minden régió saját egyedi kulturális identitással és régészeti örökséggel rendelkezett. Ezek a kulturális csoportok nem csupán a temetkezési szokásaikban, a kerámiák használatában vagy életmódjukban mutattak eltéréseket, hanem néha a biológiai hátterükben és genetikai kapcsolatrendszerükben is különböztek egymástól.

Az utóbbi években az archeogenetika egyre népszerűbbé vált, és hazánk egykori népességeivel kapcsolatosan a genetikai kutatók lenyűgöző mennyiségű adatokat tárnak fel. Ezek az információk kiegészítik és gazdagítják a hagyományos régészeti és antropológiai kutatások által nyújtott eredményeket. Ha ezeket a komplex adatokat együttesen vizsgáljuk, sokkal mélyebb betekintést nyerhetünk az egykori vándorlások, a különböző népcsoportok eredete, sőt, még az egykor élt emberek házassági szokásainak alakulásába is. Konkrétan a Füzesabony-kultúra a mai Szlovákia területéről származik, különösen a Kassai-medencéből és a Hernád völgyéből. E kultúra fokozatosan terjeszkedett az Északi-középhegység magyarországi részeire, valamint eljutott a Felső- és részben a Közép-Tisza-vidékre is.

- A most publikált kutatási eredmények erre az egész területre érvényesek?

- Nagyobb területről még egyelőre nincs adat, bár a szlovák és lengyel kollégák folyamatosan dolgoznak azon, hogy minél több információ legyen, viszont figyelembe véve, hogy az elmúlt 10 évben milyen ütemben bővülnek az ismereteink az étrendről, a mobilitásról, azt gondolom, hogy rövid időn belül arra is választ tudunk majd adni, hogy pontosan mi történt a Füzesabony-kultúra más területein.

- Akár a középső bronzkorra, akár a késő bronzkorra tekintve, az egymással szomszédos régiók, kultúrák tagjai messze voltak egymástól? Adott esetben néhány tíz kilométer nagy távolságnak számított?

- Földrajzilag ez nem nagy távolság, ráadásul azt is tudni kell, hogy folyamatos kapcsolat volt az ekkoriban élt hazai népességek között. Tudjuk azt is, hogy esetenként házasodási célból is vándoroltak egyének különböző csoportok között, akár nagyobb távolságokat is megtéve. Ezek a kiterjedt közeli és távolsági kapcsolatok tetten érhetők a régészeti leletekben, a sírmellékletekben, a temetkezési rítusban. Tehát az a kulturális sokszínűség és ezzel együtt az a csoportok közötti kapcsolati háló, amelyet a mai Magyarország területén élt bronzkori csoportok esetében megfigyeltek, kifejezetten egyedülálló jelenség és régészeti, embertani szempontból egyaránt a kutatások fontos alapkérdéseit adja.

A késő bronzkor hajnalán a korábban említett gazdag kulturális sokféleség egy jelentős területen viszonylag homogén régészeti kultúrává, a halomsíros kultúrává alakult át, ami drámaian csökkentette a különböző helyi hagyományok sokszínűségét.

A fenti kultúra- és életmódváltások, illetve az egyidejűleg létezett őskori kultúrák közötti kapcsolatok részletes elemzésére korábban nem állt rendelkezésre olyan modern tudományos eszköztár, komplex megközelítési lehetőség, amely a biorégészeti kutatások során ma már gyakran alkalmazott, és amely jelentősen hozzájárul múltunk jobb megismeréséhez. Így az utóbbi évek a biorégészeti kutatások virágkorát jelentik, amelyet reményeink szerint a több tudományterület közös munkájaként létrehozott tanulmányunk is jól szemléltet.

Itt van néhány javasolt alternatíva, amellyel egyedibbé teheted a kifejezést: 1. "Ezek a témák is felkelthetik a figyelmedet:" 2. "Ne hagyd ki ezeket sem:" 3. "Ajánlott olvasmányok, amelyek érdekesek lehetnek számodra:" 4. "Ezek a tartalmak is izgalmasak lehetnek számodra:" 5. "Fedezd fel ezeket a kapcsolódó érdekességeket is:" Bármelyik variációt használhatod, hogy színesebbé tedd a szöveget!

A múltunk pár méterrel a föld alatt van - Egyetemisták ástak avar sírokat Csákberényben

Az innovatív technológiák forradalmasíthatják a régészet világát, olyan eddig elképzelhetetlen lehetőségeket teremtve, amelyek új fényben tüntethetik fel múltunk titkait. (VIDEÓ)

Régészeti felfedezés: Megerősítésre találhat a bodajki néphagyomány, amely Szent István király életéről szól, és ezzel új fényt vethet a történelemre!