Schmidt Mária: Angela Merkel – Németország és Európa temetőásója Ez a cím egyfajta provokatív megközelítést sugall, amelyben Angela Merkel politikai tevékenysége és döntései a német és európai politikai tájra gyakorolt hatását vizsgálja. Merkel kancellár

"Merkel érzelem nélküli, szívtelen, hideg, kegyetlen, pragmatikus, bosszúálló hatalompolitikus volt" - írja Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója a Látószög blogon megjelent cikkében.

Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, a Látószög blogon közzétett egy átfogó elemzést „Németország és Európa sírásója: Angela Merkel” címmel. Az írásban kifejti, hogy Merkel 16 éves kancellári pályafutása alatt nem alakított ki tartós értékeket, hanem inkább döntéseivel és a döntésképtelenségével hozzájárult Németország és Európa gyengüléséhez. Az elemzés rávilágít arra, hogy Merkel politikai öröksége ellentmondásos, mivel nemcsak a válságok kezelésében mutatott gyengeséget, hanem a kontinens jövőjére gyakorolt hatása is kétséges.

Angela Merkel politikai pályafutása során sokan jellemezték őt érzelemmentes, pragmatikus hatalompolitikusnak. Kritikusai szerint nem irányította valóban Németországot vagy Európát, mivel hiányzott belőle a szükséges kreativitás és elhivatottság. Inkább a napi politikai ügyek menedzselésére összpontosított, döntéseit gyakran a közvélemény-kutatások és fókuszcsoportok eredményeihez igazította. Ennek következtében sok olyan döntést hozott, amelyek hosszú távú következményei súlyosnak bizonyultak. Nem vállalt kockázatot, inkább elkerülte a konfliktusokat, és igyekezett letompítani a feszültségeket. Politikai filozófiája sokak szerint az volt, hogy a legfontosabb az, hogy a vihar után megmaradjon a hatalom. Kritikusai szerint őt nem annyira hazája érdekei, mint inkább a hatalom iránti vágy vezérelte.

Schmidt Mária szerint hiányzott a kancellárból a hazaszeretet, nem fűzte érzelmi viszony a nemzetéhez, közösségéhez, pártjához, munkatársaihoz, szerinte őt csak a hatalom maga érdekelte, "az öncélú hatalomgyakorlás mestere volt". A történész úgy véli, hogy Merkel nem alkotott, nem épített semmit, elszalasztott nagy lehetőségeket, és a döntéseivel "elherdálta a németek és az európaiak jövőjét".

Schmidt Mária megjegyzése szerint Merkel Németországot és Európát rosszabb körülmények között adta át, mint ahogyan azt átvette. "Ez valódi kudarc" – fogalmazott. "A probléma abban rejlik, hogy ezzel együtt Európa legnagyobb és sokáig leggazdagabb országa is hanyatlásnak indult, ami az egész kontinensre kihatott. A hibák sora hosszú. Merkel minden jelentős döntésnél tévesen cselekedett. Hogy ez a saját butaságának volt köszönhető, vagy mások befolyásolták, az lényegtelen. Ő volt a kancellár, így a felelősség az övé."

Merkel döntéseivel kapcsolatban éles kritikák fogalmazódnak meg, különösen az Északi Áramlat 2 megépítése kapcsán, amelyet sokan az oroszokkal való túlzott együttműködésként értékelnek. Ez különösen ellentmondásos, hiszen más országok esetében szigorúan számon kérték az oroszellenes szankciók betartását. Továbbá, a német hadsereg leépítését is bírálják, amit a Terror Háza múzeum főigazgatója úgy lát, hogy jelentős mértékben hozzájárult Németország és Európa biztonsági helyzetének meggyengüléséhez.

Tévedésnek tartja, hogy "teljesen kiszolgáltatta Németországot az orosz fosszilis energiának", miközben eldöntötte, hogy kilépteti Németországot az atomfelhasználók sorából.

A cikk a 2015-ös migrációs válságra is kiterjed, amelynek kapcsán a szerző úgy véli, hogy Angela Merkel egyfajta illúziót kergetett, amikor megnyitotta Németország és ezzel együtt Európa határait a korlátlan és feltétel nélküli illegális migráció előtt. A szerző kritikával illeti a kancellár döntéseit, hangsúlyozva, hogy ezek nemcsak a társadalmi struktúrákat érintették, hanem a német gazdaságra is súlyos következményekkel jártak. A bőséges pénzügyi források idején nem történtek lényeges beruházások vagy fejlesztések, ami miatt Németország lemaradt a digitalizáció terén, a wifi lefedettségben, valamint az internethálózat modernizálásában is. Továbbá, a mesterséges intelligencia és a szoftverfejlesztések terén sem látszik előrelépés, ami régiós versenyképességét is veszélyezteti.

Schmidt Mária megjegyzi, hogy Merkel 2024 decemberében egy közel ezer oldalas önéletrajzot tett közzé, amelyben minden kancellári döntését visszamenőleg helyesnek ítéli. Az írónő szerint az önreflexió és az önkritika nem tartozik Merkel erősségei közé. Úgy véli, a volt kancellár ezzel a lépéssel a saját pártját, a CDU-t is hátba támadta, amikor bírálta Friedrich Merz kancellárjelöltet azért, mert az AfD szavazataival támogatta a migráció szigorítását célzó javaslataikat a Bundestagban.

Schmidt Mária elemzése szerint Merkel politikai tevékenysége drámai hatással volt Németországra, Európára és saját pártjára, melyet egyfajta leértékelő folyamatként jellemez. A helyzet súlyosságát tükrözi, hogy a német politikai táj képét mélyen beárnyékolja a volt kancellár döntéseinek következményei.