SONLINE - Gyerákné Márton Magdolna különleges szabású ruháját a külföldi közönség is elismeréssel fogadta.
Egyedülálló ruhakölteményével nemcsak divatbemutatón tűnt fel, hanem határainkon túl is népszerűvé tette nevét. Ínycsiklandó ételei és süteményei számos polgári és egyházi esemény díszeivé váltak. Gyerákné Márton Magdolna, a kaposvári hölgy, a közelmúltban tizenöt éves évfordulóját ünneplő Tüskevári Nyugdíjasklub egyik alapítójaként ismeretes, emellett gyönyörű énekhangjával két kaposvári énekkart erősített.
- A Böhönye melletti Dávodpusztán nőttem fel, ahol szinte teljesen önellátók voltunk, így aztán korán megtanultam sütni-főzni, mint ahogy varrni is - mondta Gyerákné Márton Magdolna. - Ez utóbbival kapcsolatban gyakran megszidott édesanyám, mert amíg ő a mezőn volt, én a varrógéppel ügyködtem, gyakran el is rontva azt. Már akkor kódolva volt a jövőbeli foglalkozásom - emlékezett mosolyogva a 84. évéhez közeledő egykori varrónő. - A szülém univerzális, talpraesett asszony lévén szőtt, font, kötött, a születésem előtti pillanatokban még kenyeret is vetett a kemencébe, kiszedni azonban már nem engedtem. Egyedül, minden segítség nélkül jöttem a világra 1941 júniusában. Állítólag már akkor nagyon életrevaló voltam, mint ahogy később is igyekeztem minden helyzetben feltalálni magam - mondta. - A háború, a környékünkön folyó súlyos harcok rendesen megviselték a földművelésből élő családunkat: édesapám orosz fogságba esett, állatainkat elvitték, így aztán anyánkra hárult a három gyerek nevelése, emellett egyedül gazdálkodott is. Amikor apánk hazatért a fogságból, egy ideig úgy tűnt, jó irányba fordulnak a dolgok, azonban az ötvenes évek államosításai és a beszolgáltatások ismét nehéz helyzetbe hoztak bennünket - folytatta a múltidézést.
Beszélt arról is, hogy bár az alapfokú iskoláit kitűnő eredménnyel zárta, az életkörülményei és az otthoni kötelezettségek miatt csak felnőttként tudta megszerezni a varrónői képesítést. Ezt követően sikeresen letette a mestervizsgát is. Alig 14 éves korában már gabonát szállított lovas kocsival, ami komoly fizikai megterhelést jelentett számára. Az évek során a paraszti élet kihívásaival és a magánéleti nehézségekkel is szembesülnie kellett. 1960-ban, édesanyja kívánságának eleget téve, férjhez ment, és a férje családjához költözött.
Gyerákné Márton Magdolna élete egy jelentős fordulópont előtt áll, amelyet a Böhönyén végrehajtott építkezés hozott el számára. Az ottani tapasztalatok formálták nemcsak a mindennapjait, hanem a jövőjét is. Az emlékirataiban részletesen kifejti, hogy ez a változás miként érintette személyesen: sokkal céltudatosabbá és elkötelezettebbé vált, ahogy új kihívásokkal találkozott, és felfedezte a közösségi élet még mélyebb rétegeit. Magdolna mindig is elkötelezett közösségi ember volt, aki a társadalmi tevékenységei mellett többször is vállalt vezetői szerepet. Kiemelkedő munkájának köszönhetően a Kisiparosok Országos Szövetségében (KIOSZ) adóügyi véleményezőként tevékenykedett, ahol precizitásával és megbízhatóságával nemcsak a helyi, hanem országos szinten is elismerést vívott ki magának. Azonban nemcsak szakmai sikerei, hanem a magánélete is formálódott. Az emlékiratban őszintén beszél arról, hogy miért nem született gyermeke, és arról, hogy ez a döntés miként befolyásolta az életét és a közösséghez való viszonyát. Számára a közösségi felelősségvállalás és a társadalmi aktivitás sokkal fontosabb volt, mint a hagyományos családi élet, így olyan értékeket teremtett, amelyek túlmutattak a saját személyes örömein. Magdolna története tehát nemcsak a kihívásokról és sikerekről szól, hanem egy olyan életútról is, amely a közösség szolgálatáról és a társadalmi felelősségvállalásról szól.
