Szemérmetlenül átformáltunk néhány régi fényképet – és ebben a mesterségben valódi kreativitásra és bátorságra volt szükség.
Hudák Béla, a debreceni vendéglátás ifjú képviselője, akit a szakmában csak pikolónak neveznek, nem mindennapi ügybe keveredett. A rendőrség házkutatást rendelt el nála, és ennek során különös fényképeket foglaltak le a 17 éves fiútól. A képeken Hudák nem más társaságában szerepelt, mint az ország egyik legnevesebb primadonnája, Honthy Hanna, akivel intim és bizalmas pillanatokban örökítették meg magukat. Az esetről az Egyetértés című debreceni napilap részletes beszámolót közölt 1920. szeptember 5-én, felkeltve ezzel a közvélemény figyelmét és nosztalgikus érzéseket az akkori művészvilág iránt.
"Együtt vannak levéve úgy, amint a művésznő gyöngéden ráhajlik a piccoló vállára. Első pillanatban teljes lehetetlenségnek látszott, hogy a népszerű primadonna valaha is lefényképeztette volna magát egy piccolóval együttesben. Rögtön az a gyanú merült fel, hogy a fénykép közönséges hamisítvány. Ezek után a detektívek aziránt puhatolództak, hogy miként kerültek a fényképek a fiúhoz. Elővették őt is, és ekkor kiderült a valóság. Hudák Béla tavaly állandó látogatója volt a színháznak, halálosan beleszeretett a színház primadonnájába, Honthy Hannába. Természetesen közelébe sem férkőzhetett, hanem csak titkos imádója lett, otthon, szobájában szőtte a csillogó ábrándokat. Megszerezte valahol Honthy Hanna fényképeit, ezzel volt különben is tele a szobája. Aztán gondolt merészet és nagyot, Honthy fényképét elvitte a Csapó utca 10. szám alatti Bernáth Györgyné fényképészhez, és megkérte, hogy csináljon hat mellképet és retusálja rá Honthy Hanna arcképét. Így keletkezett aztán a közös fénykép, melyből a fiú néhányat megtartott magának, egyet pedig megcímzett az apjának, és a következő sorokat írta mellé: Kedves Apám! Látja, most már jól megy a sorom, legközelebb meg is nősülök. Itt küldöm a menyasszonyom arcképét. Szerető fia: Béla."
Ha Hudák Béla jövőbeli sorsát nem is ismerjük, az Egyetértés cikkéből egy biztos információt nyerhetünk: a deepfake iránti érdeklődés nem a mesterséges intelligencia megjelenésének köszönhető, hiszen ez a jelenség gyakorlatilag a fényképezés születésével együtt fejlődött. Azonban az más kérdés, hogy a 2020-as évekre a generatív AI technológiák olyan fejlettségi szintre jutottak, hogy "esztétikai szempontból az AI által készített fénykép minősége már megközelíti a hagyományos kamerával készült felvételekét, így gyakran lehetetlen megkülönböztetni, melyik képet készítette egy emberi kéz és melyiket egy algoritmus" - nyilatkozta Kálmán Mao Mátyás, dokumentumfilmes producer, aki nemrégiben AI művészeket tömörítő ügynökséget alapított Gács Tamás fotográfussal együtt.
Boris Eldagsen német fotóművész egy figyelemre méltó lépéssel hívta fel a figyelmet a képalkotó szoftverek fejlődésére, amikor meghekkelte a Sony által 2022 végén rendezett nemzetközi fotóversenyt. A kreatív kategória győzteseként kiválasztott képéről kiderült, hogy nem hagyományos fényképezőgéppel készült, hanem mesterséges intelligencia által generált alkotás. Eldagsen saját weboldalán részletesen kifejtette, hogy célja a szakmai diskurzus élénkítése volt, ám saját megítélése szerint ez nem hozott jelentős eredményeket. Miután a döntősök közé jutott, és értesült arról, hogy az ő munkája nyerte el a kategória legjobbja címet, azonnal értesítette a zsűrit a kép létrehozásának módjáról. A zsűri azonban nem módosította döntését, így Eldagsen végül visszalépett a versenytől, ezzel újabb kérdéseket vetve fel a művészet és a technológia határvonalán.
Nem sokkal a német művész akcióját követően egy divatfotósoknak hirdetett ausztrál versenyen viszont azért zárták ki az egyik indulót, mert az általa beadott felvételt AI-generált képnek ítélték - tévesen. Tavaly nyáron egy másik művészt is kizártak egy rangos versenyről, de nem azért, mert mesterséges intelligenciával készítette az általa beadott pályamunkát, hanem épp ellenkezőleg: azért, mert kamerát használt. Miles Astray azzal tört borsot az 1839 Awards zsűrijének orra alá, hogy az AI-generált képek kategóriájába általa leadott felvételről bejelentette, valójában egy Nikon D750 tükörreflexes kamerával készítette, és utólag is csak minimális mértékben korrigálta a felvételt.
A New York Times, a Getty Images, a Phaidon Press, a párizsi Pompidou Központ, a Christie's aukciósház és a Maddox Galéria fotográfus szaktekintélyei olyannyira nem vették észre a turpisságot, hogy a kategória bronzérmét ítélték oda Astray alvó flamingót megörökítő felvételének. A fotós ráadásul a közönségszavazatok alapján egy másik díjat is kiérdemelt a nagyon is valódi felvétellel. Az elismeréseket mégsem vehette át, bejelentését követően ugyanis kizárták a versenyből. Mint Astray később több sajtóorgánumnak is elmondta, az ötletet Eldagsen egy évvel korábbi akciója adta, be akarta bizonyítani, hogy a trükk fordítva is működik. Mint mondta, az, hogy felvételével a zsűrit és a közönséget egyaránt megtévesztette, nemcsak neki, hanem a művészek egész közösségének hatalmas diadalt jelent.
A generatív mesterséges intelligencia, mint például Astray, nem csupán a technológiai fejlődés egyik érdekes vívmánya, hanem Szauder Dávid képzőművész véleménye szerint is inkább lehetőség, semmint fenyegetés a fotósok és filmesek számára.
Paul Delaroche, a francia festő, a képzőművészeti történelem egyik érdekes fordulópontján azt kiáltotta, amikor először találkozott a dagerrotípiával: "mostantól a festészet halott". Ma már világosan látszik, hogy mennyire tévedett. A kamerák folyamatosan csökkenő mérete és súlya nemcsak hogy nem gátolta a festők kreativitását, hanem éppen ellenkezőleg, megkönnyítette munkájukat. A művészek fényképeket készíthettek a megörökíteni kívánt témákról, így a műterem falai között dolgozva valósággal új dimenziókat nyitottak meg a festészet számára. A digitális képszerkesztő programok, különösen az Adobe szoftverek 1990-es évekbeli megjelenése után sok alkalmazott grafikus is kétségbeesett. Ők is attól tartottak, hogy a digitális technológia tönkreteszi a hagyományos grafikai szakmát. Az ő aggodalmaik is alaptalannak bizonyultak, hiszen manapság szinte minden számítógépen megtalálható legalább egy képszerkesztő program. Bár a generatív mesterséges intelligencia ma már bárki számára elérhető, ettől még nem válik mindenki Andy Warhol-lá egyik napról a másikra. Az alkotás mélysége és az egyedi stílus nem csupán technikai tudáson, hanem kreatív gondolkodáson, tapasztalaton és egyéni kifejezésmódon is múlik.
- hűti le a kedélyeket Szauder, aki szerint a mesterséges intelligencia nemigen fogja elvenni senkitől a munkáját. Igaz, azt ő is valószínűnek tartja, hogy, aki nem tanulja meg használni az új technológiát, idővel versenyhátrányba kerülhet a munkaerőpiacon. Kálmán szerint viszont a mesterséges intelligenciával szemben táplált félelmek közül nem mind alaptalan, például mert "színészek, bevilágítás, stáb, sminkesek, set design és egyéb költséges elemek nélkül lehet vele analóg fotókból rendkívül olcsón mozgóképet készíteni."
A mesterséges intelligencia segítségével készült élethű képek, más néven deepfake-ek, Szauder véleménye szerint nem csupán megosztó jelenségek, hanem szerethető aspektusokkal is rendelkeznek. Például, ha régi felvételek alapján sikerül rekonstruálni a rég elhunyt dédszüleink múltját, az egy fiktív, de mégis lehetséges történetet teremt. Ennek különösen nagy jelentősége lehet olyan történelmi időszakok felelevenítésekor, amikor, mint a magyarországi holokauszt vagy Budapest 1945-ös ostroma, rendkívül korlátozott számú eredeti fénykép maradt fenn. Hasonló irányvonalat követ egy barcelonai művészeti kezdeményezés, a Synthetic Memories, amely különböző művészeti és akadémiai intézményekkel együttműködve érzelmekből és emlékekből vizuális galériát alkot, olyan képekből, amelyek a valóságban soha nem készültek el.
A mesterséges intelligencia, amely óriási és komplex háttéradatbázisokra támaszkodik, képes arra, hogy olyan képeket alkosson, amelyek az eredetiekhez megtévesztésig hasonlítanak. Ez a technológia lehetővé teszi, hogy az 1960-as vagy akár az 1930-as évek stílusában születhessenek új művek, ahogy azt Can Togay is bemutatja. Az AI tehát nem csupán a múlt emlékét idézi fel, hanem újraértelmezi és átformálja a klasszikus művészeti irányzatokat.
Peti, a fotográfus, osztja meg gondolatait: "A deep fake jelensége nem újkeletű a fotográfiában; csupán annyi változott, hogy ma már sokkal egyszerűbbé vált a létrehozása."
Sokan aggódnak amiatt, hogy a képalkotó mesterséges intelligencia hogyan alakítja át a valóság érzékelésünket, de kevesebb figyelem irányul arra, hogy a technológia, amely az utóbbi években robbanásszerűen terjedt el, milyen hatással lehet a 20. század analóg fotográfiai hagyományaira. A Fortepan archívum például komoly kihívásokkal küzd: a különböző időpontokban, eltérő helyszíneken készült, de időben és térben összefüggő fényképek azonosítása és rendszerezése nem kis feladat. Ezt a munkát jelenleg elhivatott önkéntesek végzik, akiknek az a célja, hogy a sokszor szétszórt képeket összegyűjtsék, felcímkézzék és katalogizálják. Ebben a folyamatban az egyre kifinomultabb mesterséges intelligencia, mint például az automatikus kulcsszavazás vagy az arcfelismerés, nagyban megkönnyítheti a felvételek visszakeresését és rendezését. Ezt a lehetőséget felismerve az Arcanum adatbázis, amely a 20. századi sajtótermékeket digitális formában gyűjti össze, már most is alkalmaz mélytanuló algoritmusokat, hogy a régi anyagokat a mai közönség számára kereshető és áttekinthető formában kínálja.
A már említett Szauder a Fortepan archívumának gazdag képmennyiségére támaszkodva kezdett bele AI-alapú képkészítési kísérleteibe. Célja az volt, hogy olyan utasításokat adjon a képalkotó algoritmusnak, melynek eredményeként olyan képek születhessenek, amelyek a valóságos fényképekhez szinte megkülönböztethetetlenek. Ahogy ő fogalmaz, bármennyire is demokratizálja a képalkotást a mindenki számára hozzáférhető és természetes nyelvet értő generatív mesterséges intelligencia, a „promptolás” – az algoritmus instruálásának művészete – nem csupán annyiból áll, hogy megmondjuk, mit szeretnénk látni. A kívánt végeredmény eléréséhez, amely a valósággal határos hasonlóságot mutat, érdemes a klasszikus fényképezés alapjait is elsajátítani. A mesterséges intelligencia hatékonyabbá válik, ha a felhasználó képes megfogalmazni, milyen fényviszonyokat, zársebességet, rekeszértéket és látószöget szeretne viszontlátni a képen.
Talán éppen ez a jelenség járult hozzá ahhoz, hogy a mesterséges intelligencia térnyerésével párhuzamosan a klasszikus fényképezés is újra virágzásnak indult a 21. század első évtizedeiben. Kezdetben csupán a hivatásos fotósok éltek ezzel a hagyományos módszerrel, de hamarosan a lelkes amatőrök széles köre is felfedezte a filmes fényképezőgépek varázsát. Olyannyira, hogy nem csupán a megszokott 35 milliméteres celluloid filmre készülő modellek kerültek előtérbe, hanem a középformátumú Pentax és Rolleiflex gépek is egyre gyakrabban bukkannak fel az utcákon. Ennek hátterében részben az áll, hogy miután a mobiltelefonokban egyre kifinomultabb kamerák jelentek meg, és szinte mindenki zsebében ott lapult egy fényképezőgép, a profi fotósok és a lelkes amatőrök egyre inkább visszatértek ahhoz az igazi szakmai tudást igénylő technológiához, amely a klasszikus fényképezés sajátja.
Az analóg fotózás újjáéledéséhez hozzájárulhat a technika különös lassúsága is: míg a digitális fényképezés azonnali örömöt kínál, addig az analóg folyamat minden egyes lépése izgalmas kalanddá válik. A film előhívásának és a felvételek nagyításának várakozása felerősíti a pillanat varázsát. Szauder megjegyzése szerint a filmre készült képek kézzelfogható mivolta is hozzájárul ehhez a nosztalgiához. A 21. század digitális technológiával készült fényképei sok esetben nem is az emlékek megőrzésére szolgálnak, hanem gyorsan a digitális hulladékok között végzik, míg a Fortepan-archívumban található analóg felvételek sokkal inkább megmaradnak. A mobiltelefonokkal és algoritmusokkal készült képek sokkal nagyobb arányban válnak feledés homályába, mint a hagyományos fényképészeti technikákkal készült alkotások.
Szerző: Balázs Zsuzsanna | Képi világ megálmodója: Virágvölgyi István
A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai partnerségével kerül megvalósításra. Az eredeti cikk elérhető az alábbi linken: https://hetifortepan.capacenter.hu/mi
