Nápolyban különleges emléket állítanak a magyar gályaraboknak: tengerparti emlékkövet helyeznek el, amely méltó módon idézi fel a történelmi sorsukat. Ez az esemény nem csupán a múltjukra emlékeztet, hanem a bátorságuk és kitartásuk előtt is tiszteleg, am
A negyven református és evangélikus prédikátort épp háromszázötven évvel ezelőtt adták el rabszolgának.
A gályarabok története sokak számára ismerős, de kevesen vannak tisztában azzal, hogy ez a rabszolgaság egyik formája nem csupán az ókorban létezett. A középkor utolsó két évszázadában és az újkor hajnalán is számos ember sorsa fonódott össze ezzel a kegyetlen gyakorlattal.
A XVII. században a gályarabság egy új és drámai fordulatot vett az európai politikai és vallási üldöztetések történetében. Sok állam, a Magyar Királyságot is beleértve, a halálbüntetés helyett a gályarabságot választotta az üldözöttek büntetéseként. 1675-ben különösen sok protestáns értelmiségit hurcoltak el, hogy nápolyi és velencei gályákon végezzék rabszolgaként a munkát. Ez a lépés nem csupán a büntetés, hanem a társadalmi és vallási feszültségek fokozódását is jelezte, amely a korszak politikai táját formálta.
A negyven református és evangélikus prédikátor közül egy év elteltével már csupán huszonhat élte túl a megpróbáltatásokat. Őket 1676. február 12-én Michael de Ruyter admirális mentette meg, miután emberei megakadályozták, hogy a Nápolyi-öbölből a magyarokat kínozni szándékozó hajók szabadon távozhassanak.
Ennek az elhurcolásnak a nápolyi tengerparton nemsokára kézzelfogható emlékműve is lesz - derül ki az Esterházy-villából születő alkotóház tervein is dolgozó Szabó Levente Facebook-oldaláról, ahol az építész arról ír, hogy irodája, a Hetedik Műterem a grafikusként és tipográfusként is a legjobbak közt jegyzett Polgárdi Ákossal együtt készítette el a sétányon rövidesen beépítendő emlékkő terveit, ami a VPI Beton műhelyében vált valósággá.
A betonból készült, tartós emlék már egy nápolyi evangélikus templom belső terében foglal helyet, amelyen egy rövid felirat olvasható magyar, angol és olasz nyelven. A felirat a következő szavakat hordozza:
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a gályarabság számtalan áldozatát, köztük a 40 magyar református és evangélikus prédikátort, akik "hitük révén még a haláluk után is tanúskodnak." (Zsidók 11,4) Emlékük örökre velünk él, és az ő történetük figyelmeztet minket a hit erejére és az emberi sorsok tragédiájára.
Polgárdi és Szabó eddigi pályafutásuk során már számos alkalommal egyesítették erőiket: közösen alkották meg a budapesti Kálvin téren található REFORM500-installációt (2017), valamint részt vettek az ELTE Múzeum körúti kampuszának második világháborús emlékművének megtervezésében is (2014).
