Több mint ezerhatszáz alkalommal merült el a mélységben a bátor tűzoltó alezredes.

Évtizedeken át hivatásos tűzoltóként védte a közösség biztonságát, és az ifjúsági tűzoltómozgalom szenvedélyes támogatójaként közösségépítő tevékenységei révén sok fiatal életére pozitív hatást gyakorolt. Szabadidejében a magasba vágyik, hiszen a kaland és a kihívások iránti vonzalma soha nem hagyta el. Árvai Imre tűzoltó alezredes nyugdíjas évei ellenére is aktívan részt vesz a közéletben, folyamatosan inspirálva másokat.

Harmincnégy év és egy hónap rendíthetetlen szolgálat után, idén augusztusban búcsúzott el a tűzoltóságtól Árvai Imre alezredes. Ez az időszak nem csupán hivatásos tűzoltói tevékenységéből állt, hanem sportolói teljesítményeivel, oktatói munkájával és közösségépítő törekvéseivel is gazdagította a tűzoltóság történetét. Életpályáját a legfrissebb Katasztrófavédelem Magazinban ismerhetjük meg, amely méltón örökíti meg hozzájárulásait.

Árvai Imre eddig több mint 160 alkalommal vetette magát a mélybe

Árvai Imre Kecelen született, ott is járt iskolába, majd Kalocsán a mezőgazdasági szakközépiskolában tanult tovább. Kollégiumi ablaka a szovjet reptérre és a laktanyára nézett, és egy csillagász szobatársa távcsövével közelebbről is szemügyre vette a helikoptereket, katonai gyakorlatokat, és amikor először látott ejtőernyős ugrást, tudta: ezt neki is ki kell próbálnia. A hetvenes évek végén a Magyar Honvédelmi Szövetség révén kezdett ugrani. Az első alkalomra 1979-ben, Győr mellett került sor, mostanra pedig már 1621 bejegyzés szerepel az ugrókönyvében. Volt, hogy évente százszor is magasba emelkedett, majd ugrott. Magaslati tapasztalatait ipari alpintechnikai munkákban kamatoztatta, majd 2008-tól a rafting, 2020-tól a siklóernyőzés vált a szenvedélyévé. Ma már közel háromszáz repült órát tudhat maga mögött.

Szívügyem az ifjúsági tűzoltómozgalom, amely nem csupán a tűzoltásról szól, hanem arról is, hogy fiatalokat tanítsunk meg a bátorságra, a csapatmunkára és a közösség iránti felelősségvállalásra. Az ifjúsági tűzoltók nemcsak a lángokkal küzdenek, hanem közben barátságokat is kötnek, értékes tapasztalatokat szereznek, és formálják jövőjüket. Minden egyes gyakorlat és esemény egy új lehetőség arra, hogy fejlődjünk, és erősödjön a közösségünk.

A sorkatonai szolgálatot tartalékos hadnagyként zárta le, majd 1990-ben elhatározta, hogy a tűzoltói pályát választja. Gépgyártás-technológiai végzettsége és tiszti átképzése szilárd alapot nyújtott számára, így hadnagyként kezdhette meg pályafutását a mentés-szervezési osztályon. Emellett különösen fontos számára az ifjúsági tűzoltómozgalom, amelyben aktívan részt vesz. Tolna-Mözs fiataljaival edzőként és szervezőként számos hazai és nemzetközi elismerést ért el, csapataival pedig nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is sikeresen képviselték Tolna vármegyét, több alkalommal aranyéremmel gazdagodva.