Tökéletes tökéletlenség - A háromlábú kutya, Frida, gyökerestől felforgatta örökbefogadói mindennapjait. Ma már azonban a család tagjaiként, teljes harmóniában élnek együtt, és a szeretetük minden akadályt legyőz.

A türelem és a kitartás elengedhetetlen ahhoz, hogy a két-, három- és négylábú barátaink közössége valóban egy összhangban működő csapattá alakuljon.

Vad ugatás fogad minket a Kárpáti család kapujában, a két kutya komolyan veszi a házőrző szerepet. Pár perc ismerkedés után azonban megtörik a jég, és amilyen vehemensen próbáltak minket elriasztani, pont olyan kedvesen simulnak a cirógató tenyerek alá, kikövetelve a szeretgetést. Frida, a háromlábú németjuhász okán érkeztünk látogatóba, de a beszélgetésnek Charlie, a 12 éves veterán golden retriever is aktív résztvevője.

Tavaly mutattuk be lapunkban a Vigyél Haza Alapítvány munkáját, 2024 tavaszán találkoztam Frida történetével. Az akkor féléves kiskutyát egy idős házaspár kertjébe dobták be, ők kérték az alapítvány segítségét, mert a kutyus jobb hátsó lába csökevényes volt, hiányzott a mancsa. Bár a kutyák remekül képesek alkalmazkodni a végtaghiányhoz, számtalan példa bizonyítja, hogy három lábbal is teljes életet élhetnek, az ő esetében szükség volt protézisre, hogy ne sorvadjon el a lába. Ahogy növekedett a kölyök, úgy kellett egyre nagyobbakra cserélni a protézisét, ezért az alapítvány olyan valakinek szerette volna örökbe adni, aki ezt tudja neki biztosítani.

Fridának a Kárpáti családnál nehezebb lett volna eszményibb családra bukkannia: férje, Zoltán édesapja ortopéd sebész, ráadásul az állatorvosi hivatás is képviselteti magát a családban.

Frida pontosan egy éve változtatta meg a család életét, május közepén fogadták örökbe a kiskutyát, hogy társaságot biztosítson a már meglévő kutyájuknak. "Amikor Charlie elérte a 10 éves kort, úgy döntöttünk, hogy míg még tele van energiával, jó lenne egy új barát a családban, aki segíthet neki a szokások elsajátításában - idézte fel Kárpáti-Búza Nikoletta. - Egy véletlen felfedezés révén bukkantam rá Fridára a Vigyél Haza Alapítvány weboldalán, és azonnal elküldtem a fotóját Zolinak, aki szintén teljesen elolvadt tőle. A gyerekekkel - Bálint, aki 12 éves, és Anna, aki 10 - szintén átbeszéltük, mit gondolnak erről, majd aludtunk rá pár éjszakát, végül írtunk az alapítványnak, hogy érdekel minket Frida. Másnap már fel is hívtak minket, és néhány hét múlva elhozták bemutatkozásra az ideiglenes gazdája."

Egy fotón megpillantani a kiszemelt kutyát mindig izgalmas, de amikor végre élőben találkozunk vele, az élmény egészen más dimenzióba lép. Az ismerkedés és a beilleszkedés folyamata sokszor nem zökkenőmentes, és ez a történet sem indult éppen rózsaszínűen. Az első látogatáskor Frida, a már meglévő kutya, hevesen megugatta Charlie-t, ami Nikiéket komoly aggodalommal töltötte el. Mi lesz, ha a két kutya nem tudja megtalálni a közös hangot? Szerencsére azonban a kiskutya hamarosan elengedte a feszültséget, és szinte azonnal otthonosan mozgott a kertben és a házban. Így már nem volt kétséges, hogy Charlie a család új, szeretetteljes tagja lesz.

"Őszintén szólva az első hetekben akadtak nehéz pillanatok - ismerte el Zoli. - Hirtelen rengeteg változás zajlott le az életében, és mivel még fiatal volt, sok mindent szétcincált, nem igazán figyelt a parancsokra."

Volt, amikor azon tűnődtünk, hogy miért kellett ezt a kihívást is magunkra vállalni. Ám néhány hónap elteltével minden megváltozott: már határozottan tudtuk, hogy ez volt a legjobb választás, amit csak tehettünk.

Frida idővel teljesen feloldódott, megnyugodott, és végre otthonra lelt a családban, ami hirtelen minden szempontból harmonikusabbá tette az életüket. Niki folytatja: "Kezdetben akadtak nehézségeink. Frida rettegett a porszívótól, a seprűtől és a fűnyírótól. Én pedig tisztaságmániás vagyok, és kétségbe estem attól, hogy vajon valaha is rend és tisztaság lesz nálunk. De szerencsére Frida gyorsan megismerte és megszokta ezeket a dolgokat, csak egy kis időre volt szüksége." Niki hangsúlyozza, hogy a két gyermekük születése óta már tudták, milyen hatással van egy új családtag érkezése az életükre, és ilyenkor bizony újra kell gondolni a régi szabályokat. "Fontos volt, hogy támogassuk egymást, amikor valamelyikünk nehéz időszakon ment keresztül. Az első héten itthonról dolgoztam, hogy minél több időt tölthessek Fridával, amíg hozzászokik hozzánk, és Zoli is velem maradt, amikor látta, hogy lelkileg kicsit instabil vagyok."

Aki úgy dönt, hogy örökbe fogad egy állatot, annak tudnia kell, hogy az út eleje számos kihívást rejt magában. Az élet hirtelen gyökeresen megváltozik, és ez sokszor zűrzavart okozhat. De nem a menekülés a cél, hanem a helyzet megoldása. A türelem kulcsfontosságú ebben az új fejezetben!

Egy állat befogadása mindenkinek teljesen új, ismeretlen helyzetet teremt. Időt kell hagyni az állatnak is, az embernek is, hogy megszokják egymást."

Frida ma gyakorlatilag pontosan úgy él, mint bármelyik négylábú társa: rohangál, labdázik, játszik, szimatol, felfedez - abszolút nincs tudatában annak, hogy ő sérült. Emberi családtagjai is ugyanúgy kezelik őt, mint Charlie-t, ahová csak tudják, magukkal viszik. Nagyon szoros kötelék alakult ki közöttük az elmúlt egy évben, a család minden tagját szereti, de különösen Zolit imádja rajongásig, aki meghatottan beszél a kapcsolatukról. "Charlie is csodálatos, de ég és föld a két kutya. Ahogy Frida ragaszkodik, odafigyel rád, megcsinálja a feladatot, veled akar lenni állandóan, az páratlan és szívmelengető. Előfordult, hogy indultam dolgozni, és nem vettem észre, hogy beugrott a kocsiba. Már hajtottam ki a kapun, amikor a visszapillantó tükörben megláttam, hogy ott ül hátul. Hihetetlen az a szimbiózis, amit egy németjuhász kialakít a gazdájával, és hogy mennyire hálás nekünk mindenért. Amikor meglát, elkezd nyüszíteni, behúzza a fülét, elkapja a kezemet, és finoman rágcsálja, aztán lefekszik, hogy simizzem. Így fejezi ki, hogy mennyire örül nekem. Minden reggel és minden hazaérkezéskor ezt adja elő. Ettől én is elolvadok, meg ő is. Talán azért is lett ennyire szoros a kötődése hozzám, mert főleg én jártam vele kutyaiskolába, és a közös munka nagyon összekovácsolt minket."

Frida nem az egyetlen kis szőrmók, akinek a Kárpáti család ad otthont. Ott van például Charlie, a már említett örökbefogadott kutyus, aki szintén körülbelül félévesen csatlakozott a családhoz. Mivel csaknem egyidős Bálinttal, szinte testvérekként nőttek fel együtt, osztozva a kalandokban és a boldog pillanatokban.

Anna pedig már abba született bele, hogy cicákkal, halakkal, teknősökkel van tele a ház, így a gyerekek számára ez teljesen természetes, imádják is mindegyiket.

Charlie és a három macska között szoros barátság alakult ki, de Frida néha túl lelkesen próbálja meg közelíteni őket, ami kissé megterhelő lehet számukra. Az ő reakciójukat nem mindig értékelik, kivéve Lajoskát, akinek kiskorában macskanátha miatt az idegrendszere sérült. Őt nem zavarja a németjuhászos játékos fejhúzgálás. Niki mosolyogva meséli: "Olyan aranyos, ahogy Charlie próbálja Fridát kordában tartani. Amikor észreveszi, hogy Frida már túl messzire ment a cicákkal, odaszalad, megragadja Fridát, és lehúzza a macskáról, miközben ugatva próbálja elmagyarázni neki, hol vannak a határok."

Készült egy egyedi kutyaortézis, amelyet korszerű 3D-s nyomtatási technológia segítségével alkottak meg.

Frida igazán különleges helyzetben van, hiszen Zoli egy olyan informatikai cégnél dolgozik, amely a humán ortézisek fejlesztésére specializálódott. Már jóval Frida érkezése előtt elkezdtek kutyák számára is ilyen gyógyászati segédeszközöket tervezni, egy amerikai partner megbízásából. Az emberi bokarögzítőhöz készült szoftver átalakítása után, amikor örökbe fogadták a sérült kiskutyát, elindítottak egy innovatív kísérleti projektet. Frida csonkolt lábát digitalizálták, majd egy 3D-s nyomtató segítségével megalkották az első ortézist, kifejezetten számára. Bár még van rajta mit finomítani, a projekt rendkívül izgalmas, és a LinkedIn-en folyamatosan megosztják a fejleményeket a követőikkel.