A könyvolvasás kultúrája vajon válságban van? A digitális világ gyors ütemű fejlődése és a különféle technológiai eszközök elterjedése mindannyian megkérdőjelezik a hagyományos olvasás szerepét. Az emberek egyre inkább a képernyők világába merülnek, ahol
Az ember előbb vagy utóbb felismeri, hogy a mélyebb gondolatokat és komoly üzeneteket hordozó könyvek nem csupán szórakoztatnak, hanem saját fejlődését is elősegítik. Mert megtanítja gondolkodni, érvelni, kritikailag mérlegelni a dolgokat. Rádöbben, hogy maga a valóság mennyire összetett, differenciált.
"Az olvasás számomra nem csupán egy szórakozás, hanem egyfajta létezés: minden egyes könyv lapjain át új világok tárulnak fel, ahol az élet és a halál határvonalai elmosódnak."
Első ránézésre - a téma szellemében, első olvasatra - úgy tűnik, a könyvolvasásnak nincsenek komolyabb akadályai. A mai világban sokan hangoztatják, hogy a könyvek olvasása nem csupán kellemes időtöltés, hanem különösen üdítő élmény a friss kiadványok sajátos illatának belélegzése is. A könyvespolc szinte minden otthonban megtalálható, bár sok helyen csupán dekorációs elemként funkcionál. Mégis, időnként szívesen belelapozunk egy-egy könyvbe, legyen szó tanulásról, a világ megismeréséről, szórakozásról vagy éppen egy tartalmas pihenésről. Az emberi kíváncsiság folyamatosan arra ösztönöz bennünket, hogy felfedezzük a világ különböző aspektusait, és vágyunk arra, hogy a valóságot értelmezzük, vagy akár vitassuk. Egy jó könyv valóban hű barátunkká válhat, szellemi kényeztetést és lelki örömet nyújtva számunkra. Nem meglepő, hogy az UNESCO 1995. április 23-át "Az olvasás és a könyv ünnepének" nyilvánította, és 2024-ben Strasbourg városát "A könyv világvárosa" címmel tüntette ki. Nem véletlen, hogy a művészetek számtalan alkotása születik a könyv és az olvasás dicsőítésére. Csak hogy egy példa erejéig említést nyerjen, érdemes megemlíteni Stróbl Alajos híres, fehér márvány szobrát, az "Anyánk" (1896) című művet, amely a 1900-as párizsi világkiállításon Grand Prix díjat nyert. A szoborban az anya ölében nyitott könyvet tart, ezzel hangsúlyozva a könyv és az olvasás fontosságát mint az ismeretszerzés és a tanulás klasszikus eszközét. A művészetek mellett a tudományok széles spektrumának is fontos szerepe van az olvasás és a könyv jelentőségének kutatásában és népszerűsítésében.
Az olvasáskultúra, ahogyan azt sokan tudják, az írás művészetéből bontakozott ki, és ennek a folyamatnak számos érdekes állomása volt. Gondoljunk csak az ókori Egyiptom írnokaira, akiknek tekintélyét és tiszteletét a fáraók udvarában különleges privilégiumok övezték – például az, hogy egyedül ők maradhattak ülve a fáraó jelenlétében. Ez a kiváltság nem csupán a tudásuk nagyságát, hanem az írás hatalmát is szimbolizálta. Ahogy az idő múlott és a civilizációk fejlődtek, a könyvnyomtatás felfedezése forradalmasította az információ terjesztését, lehetővé téve, hogy a tudás szélesebb körben elérhetővé váljon. Ezzel párhuzamosan az írástudatlanság fokozatosan csökkent, és létrejött egy új, polgári olvasáskultúra, amelyben a könyvolvasás már nem csupán a kiváltságosok hobbija lett, hanem a társadalom széles rétegei számára is elérhetővé vált. Ez a kultúra mára már nem csupán hagyomány, hanem a mindennapi élet szerves részévé vált, gazdagítva a társadalom tudásbázisát és a közösségi élményeket.
Az írás és az olvasás kialakulása, majd általánossá válása mögött végső soron mély felismerés és igazság rejlik: az embernek mondanivalója van szűkebb-tágabb környezete (valamint önmaga) számára. Ezt az alapszükségletet, magától értetődő vágyat - azt hiszem - képtelenség kiirtani az ember életéből. (Legfeljebb új formákba, kevésbé átlátható és -érezhető alakzatokba csatornázzuk be.)
Ugyanakkor észlelhetjük, hogy manapság sajnos számos kihívás és nehézség halmozódik fel a könyvolvasás terén. Az olvasáskultúra helyzete egyáltalán nem tekinthető kielégítőnek. Különösen aggasztó, hogy a közönség olvasási kedve drámai módon csökkent, ami komoly figyelmet érdemel.
A 2023-as Tárki-felmérés alapján meglepő adatokat láthatunk: a felnőtt lakosság mindössze 15 százaléka olvas rendszeresen. Az ifjúság olvasási szokásai sem mutatnak kedvezőbb képet. Egy friss kutatás szerint a megkérdezett fiatalok több mint 80 százaléka a papír alapú könyveket unalmasnak, elavultnak, sőt, kifejezetten utálatosnak ítéli. Ez a tendencia aggasztó kérdéseket vet fel a jövő olvasási kultúrájával kapcsolatban.
Ha nem olvasnak eleget, akkor számolhatunk például azzal a szomorú ténnyel, hogy romlik a tanulók szövegértési képessége, ahogyan az újabb PISA-felmérésből kiderül: a hazai diákok olvasási teljesítménye az OECD átlag alatt van. Különösen az ifjúságra érvényes, hogy azt a szerepet, amelyet korábban a könyv töltött be, most abszolút uralja az okostelefon, a táblagép, a TikTok, a közösségi média, az influenszerek.
Nyilvánvaló, hogy a mai társadalomban az olvasási kultúra fokozatosan elveszíti korábbi jelentőségét. Az olvasás világa, formája és hatásai jelentős átalakuláson mennek keresztül, és nem biztos, hogy ez kizárólag pozitív következményekkel jár. Egy különös veszélyhelyzet körvonalazódik, amelynek társadalmi tudatosítása, hála a sorsnak, már megtörtént. A 2022-es "Ljubljanai kiáltvány" világosan kijelenti, hogy meg kell állítani az olvasási kultúra hanyatlását. Valószínűleg sokan egyetértenek e nemes céllal és az ahhoz fűződő határozott elköteleződéssel. Azonban egy ilyen ambiciózus program megvalósítása korántsem ígérkezik egyszerű feladatnak. Nem várható, hogy a változások automatikusan bekövetkeznek; csupán alaposan megtervezett, kontrollált és tartós társadalmi együttműködéssel érhetünk el részsikereket, amelyek fokozatosan bontakoznak ki. Az olvasási kultúra javulása nem csupán néhány meghatározó intézmény (mint például a könyvkiadás, az oktatás vagy az írói munka) felelőssége; elengedhetetlen, hogy folyamatosan fenntartott, társadalmi szinten elismert figyelem és kiemelt törődés kísérje e folyamatot. Ehhez pedig nélkülözhetetlen a magas szintű társadalmi együttműködési hajlandóság és képesség. Ezzel összefüggésben legalább kétféle társadalmi kihívással kell szembenéznünk. Az egyik a figyelemfelkeltés és az olvasás értékének újraértelmezése, míg a másik a közösségi részvétel ösztönzése az olvasás népszerűsítése érdekében. Csak így érhetjük el, hogy az olvasás ismét középpontba kerüljön a társadalmi diskurzusban, és a jövő generációi számára valódi értékké váljon.
Sokan és sokféle tudomány képviselői írták már le, hogy a mai társadalmak a gyorsuló korszakba lépnek. A kutatói szakirodalom akárcsak vázlatos érzékeltetése helyett, hadd hivatkozzak most egy, igaz, önkényesen kiválasztott szépirodalmi példára (talán kedvet csinálok - stílszerűen - egy klasszikus könyvolvasáshoz). Nemrég adták ki magyarul J. K. Stefánsson, kortárs izlandi író különleges világú regényét (A halaknak nincs lábuk). Innen idézek: "Nincs időnk, türelmünk, kitartásunk, (...) inkább odaadóan nyeljük az instant megoldásokat, a gyorsételeket, a gyorsszexet, mindent, ami azonnali eredménnyel kecsegtet, a gyorsaság korát éljük." Az olvasási szokásokra vonatkoztatva, mindez annyit jelent, hogy napjainkra kialakult a gyorsolvasás jelensége. Azoknak, akik siránkoznak, hogy az emberek manapság nem, vagy alig olvasnak, azt válaszolják: dehogynem, éppenséggel túl sok időt töltünk ezzel. Kénytelenek vagyunk igazodni az új világtendenciához, a látványosan sokasodó olvasnivalót csak gyorsolvasással követhetjük.
Kétségtelen, hogy a gyorsolvasás gyakorlata napjainkban elterjedt, különösen amikor arra gondolunk, hogy sokan a megélhetés vagy a jobb életkörülmények érdekében több munkát vállalnak, így kimerítve szellemi és fizikai erőforrásaikat. Ennek következtében gyakran nem marad idő és energia a nyugodt, alapos olvasásra. Ugyanakkor túlzás lenne azt állítani, hogy a gyorsolvasás minden olvasáskultúrával kapcsolatos problémát megold. Fontos észben tartanunk, hogy a gyors olvasás jellemzően felszínes, sőt gyakran hamis információkat közvetít, és nem hagy mély nyomot az olvasó tudatában; amit pedig az olvasó elsajátít, azt könnyedén elfelejti. Itt érdemes felidézni a frankfurti iskola neves képviselőjének, Theodor W. Adornónak egy figyelemre méltó gondolatát, amely szerint...
a műalkotások (festmények, szobrok) előtt hosszan el kell időznünk, hogy kellően magunkba szívjuk a szívet-lelket, szellemet megragadó világát, mondanivalóját. S alighanem így állunk a tartalmas könyvekkel is: idő, megfelelő állapot és nyilván több-kevesebb erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy egy-egy olvasmány belénk ivódjon és tartós hatást tudjon kiváltani.
A legújabb csúcstechnológiai vívmányok és eljárások – mint az internet, okostelefonok, tabletek, okosórák, valamint a közösségi média platformok, mint a Facebook és TikTok, vagy akár a mesterséges intelligencia és a podcastok – forradalmasítják mindennapjainkat, jelentős kihívás elé állítva minket. Ezek a lenyűgöző termékek nem csupán megkönnyítik és felgyorsítják életünket, hanem új lehetőségeket teremtenek számos területen, mint például a gazdaság, a haditechnika, az orvostudomány, a tudományos kutatás, a kultúra, a turizmus és a modern oktatás. A legszembetűnőbb változás azonban az olvasás hagyományos formáját érinti. Az ismeretszerzés, a művelődés, a kommunikáció és a szórakozás világában az online jelenlét dominál: a rövid, vizuális elemekkel gazdagított történetek, beszédek és kommentek özöne uralja a teret, amelyek gyakran azonnal magukkal ragadnak, és könnyen emészthetőnek tűnnek. Ezzel a jelenséggel nemcsak a tanulási módjainkat formálják át, hanem a figyelem és a mélyebb megértés képességét is új kihívások elé állítják.
A társadalmi tér és idő határai egyre inkább elmosódnak; bármilyen jelentős esemény, ami a világ bármely részén zajlik, szinte azonnal eljut a Föld minden lakójához. Napjainkban Budapest és például London távolsága már nem csupán földrajzi kérdés, hanem inkább egyfajta szellemi közelséget is jelent. Olyannyira, hogy a két város közötti kapcsolat erősebbnek tűnik, mint amit egykor két, csupán 50 kilométerre fekvő település között tapasztalhattunk.
A mai világban az emberi fejlődés és előrelépés egyik kulcsfontosságú tényezője, hogy képes legyen elsajátítani és hatékonyan alkalmazni a legmodernebb technológiai eszközöket. Ezek a vívmányok új lehetőségeket kínálnak, melyek révén élvezetesebb, sikeresebb és kényelmesebb életet élhetünk. A hangsúly már nem annyira az offline élményekre helyeződik, mint például a papíralapú könyvek olvasására. Persze, dicséretes, ha valaki a klasszikus szépirodalom terén is jártas, de sokan úgy vélik, hogy ez már nem annyira meghatározó tényező a mai társadalomban. Így nem meglepő, hogy egyesek soha nem nyúlnak könyvekhez, különösen nem szépirodalmi munkákhoz. Sajnos, ez a tendencia aggasztó!
Úgy tűnik hát, a mai modern világ, a maga gazdasági-technikai újdonságaival, tudományos forradalmával - sok más mellett - az olvasáskultúrában is alapvető változást hoz. Újból hangsúlyozva, egyrészt jelentősen megcsappan a rendszeres olvasói tábor, másrészt kommercializálódik az olvasói fogyasztás, előtérbe kerülnek a könnyen és gyorsan "emészthető", inkább csak szórakoztató műfajok. Például a fantasy, a sci-fi, a detektív- és horrortörténetek, a romantikus szerelmi kiadványok. És fordítva: háttérbe szorul a nagy szellemi erőfeszítést, időráfordítást és türelmet igénylő művek olvasása (és vásárlása).
Ma ilyen körülmények között fáradoznak azok, akik szívügyüknek tekintik az olvasáskultúra jobb állapotát. Tudom, az olvasás jelentőségét negatívan befolyásoló világtendenciát nem lehet megállítani. Legföljebb rendkívül apró sikerek érhetők el, azok is csupán hosszú távon fejtik ki hatásukat. Marad a reménykedés és a józan észben való hit. Talán ez sem kevés. Az ember előbb-utóbb rádöbben arra, hogy léteznek talmi, értéktelen kiadványok, a közösségi média kritikátlan követése pedig diszfunkcióval is jár.
Az ember előbb vagy utóbb felismeri, hogy a mélyebb gondolatokat és komoly üzeneteket hordozó könyvek nem csupán szórakoztatnak, hanem saját fejlődését is elősegítik.
Mert arra tanít, hogy saját magunkat ismerjük meg, érveinket kifinomítsuk, és kritikusan mérlegeljük a világot körülöttünk. Felfedezzük, milyen bonyolult és rétegzett a valóság, amelyben élünk. Egy ilyen könyv hatása mélyen beleivódik a tudatunkba, gyakran katartikus élményeket hozva magával. Hiszek abban, hogy Gereben Ferenc olvasókutató munkájának címe (Boldogult olvasókoromban) nem csupán a múltat idézi, hiszen ma is vannak olyan emberek, akik szenvedélyesen kötődnek az olvasáshoz. Ahogyan Márai Sándor is megfogalmazza Füves könyvében: "Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az ember olvas." Ez egy igazán nemes gondolat, amely érdemes a mélyebb megfontolásra. Mégis, bennem ott motoszkál a megdöbbentő kérdés: hogyan reagál napjaink társadalma erre az üzenetre?
