Hozzuk el Isten szeretetének ragyogását a világ számára – a pápa homíliája Vízkereszt ünnepén – Vatican News Az ünnep alkalmával a pápa arra ösztönözte a híveket, hogy terjesszék Isten szeretetének fénysugarát minden sarkába a világnak. A Vízkereszt a me

Isten azért lépett be a világunkba, hogy minden nemzetiségű és nyelvű emberrel találkozzon, és arra hív minket, hogy „szüntessük meg az emberek kiválasztásának, kirekesztésének és leselejtezésének minden formáját” - hangsúlyozta Ferenc pápa a Vízkereszt ünnepén mondott homíliájában. Arra ösztönzött minket, hogy legyünk a fény és a remény forrása mások számára. Isten nem csupán egy exkluzív kör számára nyilatkoztatta ki magát, hanem minden emberért jött el, hogy megmutassa szeretetét és elfogadását.

Ferenc pápa Vízkereszt ünnepén délelőtt a Szent Péter bazilikában vezette a szentmisét, amelyen 268 koncelebráló pap és körülbelül 5000 hívő gyűlt össze. A szertartás során fontos dátumokat jelentettek be: a Nagyböjt március 5-én kezdődik, Húsvét április 20-án ünnepeljük, az Úr mennybemenetele május 29-én, Pünkösd június 8-án, míg Advent első vasárnapja november 30-án lesz.

"Láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk, hogy hódoljunk neki" (Mt 2,2). Ez az a tanúság, amelyet a Napkeleti Bölcsek tesznek Jeruzsálem lakóinak, és bejelentik, hogy megszületett a zsidók királya. A bölcsek azért indultak útnak, mert új fényt láttak az égen. Gondolkodjunk el ezen a reménység jubileumi évében, amikor az Úr megjelenését ünnepeljük - kezdte homíliáját a pápa, majd a csillag három jellemzőjéhez fűzte gondolatait: fényes, mindenki számára látható, és utat mutat.

A csillag ragyogása minden más fényt felülmúl. Jézus idejében számos uralkodó büszkén viselte a "csillag" titulust, mert hatalmuk és befolyásuk fontosnak tűnt. De a bölcsek számára nem az ő hideg, mesterséges fényük mutatta meg Karácsony csodáját. E helyett egy különleges, meleg fény világított az égen, amely nem hatalmi játszmákból származott, hanem valami sokkal mélyebb és igazabb forrásból. Ez a csillag a szeretet fénye, amely mindannyiunk számára utat mutat az üdvösség és boldogság felé. Ez a fény Isten szeretetéből fakad, aki emberré lett, és életét áldozta fel értünk. Mi is arra vagyunk hivatottak, hogy Isten segítségével remény és szeretet jeleivé váljunk egymás életében, még a legnehezebb, legsötétebb időkben is.

Ahogyan a Betlehem csillagának ragyogása irányította a Napkeleti bölcseket, úgy mi is szeretetünkkel terelhetjük embertársainkat Jézushoz, felfedve előttük az Atya szépségét az Emberré lett Isten Fiában (vö. Iz 60,2). Ez a szeretet, közelség, együttérzés és gyengédség nem igényel különleges eszközöket. Csak arra van szükség, hogy szívünk a hit fényében ragyogjon, szemünk nyitott legyen a befogadásra, tetteink és szavaink pedig testvéri szeretettel teljenek. Kövessük a bölcsek példáját, és kérjük az Urat, hogy legyünk egymás számára olyan fények, amelyek a Vele való találkozáshoz vezetnek (vö. Mt 5,14-16).

A Szentatya ezután a csillag második jellegzetességéről osztotta meg gondolatait: a láthatóságáról. A bölcsek nem egy titkos jelrendszert követnek, hanem egy fénylő égitestet, amely az éjszakai égbolton ragyog. Ezzel szemben mások, mint például Heródes és az írástudók, észre sem veszik ezt a csodát. A csillag mindenki számára hozzáférhető; Isten nem csupán a kiváltságosoknak mutatkozik meg, hanem mindenkinek, aki tiszta szívvel keresi őt (vö. Zsolt 145,18). A bölcsek által képviselt jászolban a különböző korok és kultúrák emberei találkoznak, emlékeztetve minket arra, hogy Isten mindig mindenkit keres. A pápa arra ösztönözte a közönséget, hogy elmélkedjünk erről a jelenségről egy olyan világban, ahol az emberek és nemzetek, noha egyre modernebb kommunikációs eszközöket használnak, mégis egyre kevésbé hajlandók befogadni egymást a sokféleség árnyékában.

Isten emberi formában való megjelenésének célja, hogy közvetlen kapcsolatba lépjen minden egyes emberrel, függetlenül attól, hogy milyen népcsoporthoz, nyelvhez vagy kultúrához tartozik (lásd ApCsel 10,34-35; Jel 5,9). Ezen a küldetésen keresztül mindannyiunkat arra ösztönöz, hogy vállaljuk az egyetemes szeretet és elfogadás felelősségét (vö. Iz 60,3). Felhívás ez arra, hogy szüntessük meg az emberek kirekesztésének és megbélyegzésének minden formáját. Támogassuk a befogadás kultúráját, ahol a félelem és elutasítás helyett a találkozás, az integráció és a közösségépítés szabad tereit teremtjük meg.

A csillag azért van az égen, hogy fénye mindenki számára látható legyen, hogy eljusson minden otthonba, hogy leküzdjön minden akadályt, hogy reményt hozzon a bolygó legtávolabbi szegleteibe. Nagylelkű fényével mindenkinek elmondja, hogy Isten senkitől sem tagadja meg magát, és senkiről sem feledkezik meg (vö. Iz 49,15). Mert ő olyan Atya, akinek legnagyobb öröme, hogy gyermekeit a világ minden részéből egyesülve hazatérni látja (vö. Iz 60,4), hogy mindenki részesülhessen örömében. A csillag Isten álmáról beszél nekünk: arról, hogy az egész emberiség, különbözőségének gazdagságában, egy családot alkot, és együtt él jólétben és békében (vö. Iz 2,2-5).

A pápa végül a csillag utolsó aspektusát, az útjelzést emelte ki, amely különösen jelentőségteljes a zarándoklatokkal teli jubileumi évben. Az útvonal kijelölése révén a csillag azt hirdeti, hogy Isten ott talál meg minket, ahol éppen tartózkodunk, hogy együtt növekedhessünk a szeretetben, s ezt tegyük életünk értelmévé. Az egyház közösségében senki sem állíthatja magáról, hogy végleg megérkezett, hiszen mindannyian egy menetelő nép tagjai vagyunk (vö. II. Vatikáni Zsinat, Sacrosanctum Concilium, 2), akik alázattal, napról napra követjük az Úr Jézus nyomait. A csillag fénye egy belső utazásra invitál minket, amely felszabadít a szeretet hiányától, hogy "teljes mértékben találkozhassunk Krisztussal, megvallva hitünket és befogadva irgalmának gazdagságát" - idézte Ferenc pápa Szent II. János Pál pápa leveléből, amely a 2000. évi nagy jubileumra készült (Levél mindazokhoz, akik hitben kívánják ünnepelni a nagy jubileumot, 1999. június 29., 12). Csak a megtérés és a bocsánat által válhatunk képesekké arra, hogy missziós lelkesedéssel hirdessük mindenkinek "Isten országának közelségét" (uo.; vö. Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 23).

Az együtt járás fogalma különösen fontos azok számára, akik az élet mélyebb értelmét keresik – emeli ki a pápa a jubileumot bejelentő dokumentumban. A csillagokra tekintve újra megerősíthetjük elkötelezettségünket, hogy "az Út népe" legyünk, ahogy az egyház hajnala idején a keresztényekre is utaltak. Folyamatosan keressük azokat az új lehetőségeket, amelyek által tágíthatjuk szívünket, és elmélyíthetjük a közöttünk lévő szeretetkapcsolatokat. Ferenc pápa homíliája végén fohászkodott az Úrhoz, hogy "alakítson minket Máriához hasonló fényekké, akik Őrá mutatnak, nagylelkűek az önátadásban, nyitottak a befogadásra és alázatosak az együtt járásban, hogy találkozhassunk Vele, felismerhessük és imádhassuk Őt, majd megújulva távozzunk Tőle, hogy a világba elhozhassuk szeretetének fényét".