Woody Allen múzsája, szerelme, és mára már esküdt ellensége betöltötte a 80. életévét.

Február 9-én Mia Farrow, a Golden Globe-díjas amerikai színésznő, ünnepli nyolcvanadik születésnapját.

Maria de Lourdes Villiers Farrow Los Angelesben született John Farrow rendező és a Tarzan-filmek Jane-jeként ismertté vált Maureen O'Sullivan hét gyermeke közül a harmadikként.

Mia apácák között töltötte gyermekkorát, ahol a kolostor hívogató világa iránti vonzalma is felmerült. Azonban egy váratlan döntés következtében a színészet mellett tette le a voksát. Később azt nyilatkozta, hogy nem kívánt névtelen senkiként élni, és úgy érezte, a színpadon valódi önmagát találhatja meg.

Első, rövidkés szerepét tizennégy évesen kapta apja utolsó filmjében, a John Paul Jones című alkotásban. Négy évvel később, anyja barátnője, Vivien Leigh közbenjárásával a Broadway színpadán is debütálhatott. Az igazi hírnevet azonban a Peyton Place című televíziós szappanopera hozta el számára, nem mellesleg pedig az, hogy mindössze 21 évesen Frank Sinatra (harmadik) felesége lett. A házasság három évig tartott, és a nála harminc évvel idősebb Sinatra a válás után is atyai jó barátja maradt.

Első jelentős filmje a Roman Polanski rendezte Rosemary gyermeke (1968) volt, amelyben alakításáért BAFTA- és ismét Golden Globe-díjra jelölték.

(A kitüntetésre a későbbiekben még hét alkalommal kapott nominálást). A hátborzongató pszichothrillerben Farrow egy várandós fiatal nőt alakít, akiben egyre erősebb a - mint kiderül, nem alaptalan - gyanú, hogy a Sátán gyermekével terhes. A darab divatot is teremtett: a mesterfodrász Vidal Sassoon állítólag neki találta ki a sassoon frizurát. Karrierje lendületet vett, ő volt látható a People magazin első számának címoldalán, s még azt is megengedhette magának, hogy visszautasítsa A félszemű seriff női főszerepét, bár partnere John Wayne lett volna.

Londonba költöztek, ahol remekelt a színpadon, a Royal Shakespeare Company az első amerikai színésznőként fogadta tagjai közé. A hetvenes években forgatott filmjei közül a jelentősebbek közé tartozik a két Oscar-díjjal kitüntetett A nagy Gatsby, amelyben Robert Redford partnere volt, a Halál a Níluson című, parádés szereposztású krimi és Robert Altman rendezőnek a házaséletről készített, cinikus hangvételű Esküvője.

Kapcsolatukból tíznél több film és egy gyermek született, két gyermeket adoptáltak. Első közös filmjük a Szentivánéji szexkomédia volt, ezt követte a Zelig, a Broadway Danny Rose, a Kairó bíbor rózsája, a Hannah és nővérei (a három Oscart nyert vígjáték számos jelenetét saját lakásában forgatták, s a filmben több gyermeke is szerepelt, filmbéli anyját pedig saját édesanyja formálta meg), A rádió aranykora, a Scorsese-Coppola-Allen rendezőhármas közös vállalkozásában készült New York-i történetek.

Farrow Allen élettársaiként folyamatosan újabb és újabb oldalait tárta fel: a rágógumizó cicababától kezdve a szerelmi bánattal küzdő filmsztáron át egészen a pszichiátriai problémákkal küszködő karakterekig.

Idilli pillanatokkal kezdődött a kapcsolatuk, ám a látszólagos boldogságot egy hatalmas botrány árnyékolta be. Farrow döbbenten jött rá, hogy Allen titokban a Previnnel közösen örökbe fogadott lányukkal létesített viszonyt, ami minden eddigi bizalmat romba döntött. A koreai származású Szun Jit később a rendező felesége lett. Farrow nemcsak a hűtlenséget rótta fel Allennek, hanem azzal is vádolta őt, hogy molesztálta közös, fiatalabb lányukat. A viták egyre élesebbé váltak, a kapcsolatuk véglegesen megromlott, és a jogi harcok hosszú hónapokig elhúzódtak. A végkimenetel a színésznő javára döntött, a gyerekek őt kapták meg, míg Allen számára csak a szégyen és a veszteség maradt.

Farrow sokszínű karrierje során számos műfajban kipróbálta magát: vígjátékokban, mint a Miami rapszódia, a Lányok a csúcson vagy a Tekerd vissza, haver!, thrillerben, például a Vigözvegyek című filmben, és horrorban is, mint az Ómen. Ezen kívül több televíziós produkcióban is szerepelt, többek között a híres Emmy-díjas sorozatban, a Harmadik műszakban. Emellett részt vett Luc Besson által rendezett Arthur-animációs szériában is. 2014-ben, hosszú kihagyás után, visszatért a Broadway világába a Love Letters című darabban, és tavaly ismét színpadra lépett Jen Silverman The Roommate című művében. Hazánkban is látható volt A megfigyelő című televíziós thriller sorozatban (2022), amelyben szintén szerepet vállalt.

Farrow, akinek tizennégy gyermeke közül tíz adoptált, 2000-ben lett a UNICEF jószolgálati nagykövete. Többször felkereste a világ válság sújtotta térségeit, felhívta a figyelmet a gyermekbénulás felszámolására irányuló küzdelemre (a betegséget kilencévesen maga is átélte), alapítványt hozott létre a polgárháború dúlta Szudán dárfúri menekültjeinek támogatására, a Sierra Leone-i háborús bűnöket tárgyaló különleges hágai törvényszék előtt vallomást tett Charles Taylor egykori libériai államfő ügyében, s környezetvédelmi kérdésekben is szavát hallatja. 2008-ban az amerikai Time magazin a világ száz legbefolyásosabb embere közé választotta. Emlékiratait Ami szétesik címmel 1997-ben magyarul is kiadták.