A budapesti békecsúcs üzenete Brüsszel és Kijev felé: a párbeszéd és az együttműködés fontossága a regionális stabilitás megteremtésében. Az esemény célja, hogy hangsúlyozza a diplomáciai megoldások keresését a konfliktusok helyett, és megerősítse a közép

A cikk megosztásához kérjük, kattintson ide, vagy másolja ki az alábbi linket és küldje el e-mailben: https://demokrata.hu/vilag/savanyu-a-szolo-1076291/

A cikk megjelenése a Demokrata 2025. október 22-i kiadásában történt.

Vlagyimir Putyin és Donald Trump megállapodtak abban, hogy az ukrajnai konfliktus rendezését célzó következő csúcstalálkozót Budapesten tartják. A helyszín kiválasztását magyarázza, hogy mind Moszkva, mind pedig Washington pragmatikus és/vagy baráti kapcsolatot ápol a magyar miniszterelnökkel. A döntés egyben szimbolikus is, hiszen míg Budapestről egyeseknek az 1994-ben a magyar fővárosban aláírt, az ukrajnai háború kirobbanása óta sokat emlegetett memorandum jut az eszébe, addig mások szemében Budapest a nyugati, de most már inkább csak az európai fősodorral szemben kezdettől a béke és a diplomáciai megoldás mellett kiálló politikát jelképezi. Ilyen értelemben ez Orbán Viktor politikájának egyértelmű elismerése.

Az a tény tehát, hogy az orosz és az amerikai elnök Budapesten találkozik, nemcsak az ukrajnai rendezés, hanem a világ átalakulásának irányait is kijelölő üzenet Brüsszelnek és Kijevnek egyaránt. Trump és Putyin egyetértenek abban, hogy az Ukrajnát egy ideig még háborúban tartani szándékozó európai "tettre készek" a legfőbb akadályai a konfliktus rendezésének. Így a döntés egyben fricska is az Orbán Viktort nem kedvelő Brüsszelnek, illetve Kijevnek. A Fehér Ház ezzel ismét az európai fősodor értésére adja, hogy nem Brüsszelben, nem Kijevben, hanem e két helyen mostanság nagyon nem szeretett Budapesten igyekszik lezárni a háborút. Ezzel megint csak úgy kerüli ki az Európai Uniót, hogy közben a belső ellenzékét felemelve rámutat Európa belső gyengeségére, megosztottságára. S természetesen a budapesti találkozóval folytatja Ukrajnának a Zelenszkij Fehér Házban tett látogatásai alkalmával már ujjgyakorlattá vált, időnként már a jó ízlést sértő megalázását és stratégiai sarokba szorítását.

Donald Trumpnak már ez elegendő érv volt a budapesti helyszín mellett, arról már nem is beszélve, hogy - ez a kijelentéseiből egyértelműen kirajzolódik - az amerikai elnök ezzel is segíteni akar ideológiai ellenfeleivel szemben harcostársának, Orbán Viktornak. De Trump a gázai helyzet lecsillapításával kapott lendülettel az amerikai közvéleménynek is meg akarja mutatni, hogy képes megállítani az ukrajnai háborút is, amelyben Joe Biden csak a pénzt égette, és hosszabb távon az amerikai globális pozíciók gyengülését kockáztatta. Az Egyesült Államok most a konfliktus befagyasztásával a figyelmét a valódi vetélytársra, Kínára fordíthatná.

A helyszín Vlagyimir Putyin számára már önmagában is diplomáciai sikernek számít, hiszen a háború kezdete óta először tárgyalhat az Európai Unió területén. Ráadásul nem agresszorként, hanem békepartnerként ülheti meg ezt az eseményt. Az orosz diplomácia ügyességét mutatja, hogy a bejelentést úgy időzítették, hogy a Kreml - a Fehér Házzal együttműködve - már a Putyin érkezése előtt sikeresen háttérbe szorította Volodimir Zelenszkij washingtoni látogatását, a figyelmet az Oroszország és az Egyesült Államok közötti kapcsolatra irányítva. Ez is jelzi, hogy Moszkva nemcsak a harctéren, hanem a diplomáciai porondon is megőrzi a stratégiai kezdeményezést, és amikor Donald Trump túlzottan elmozdul a másik oldal felé, időben reagál. Ez a folyamat természetesen dinamikus, hiszen Trump is próbálja a maga szempontjából kedvező irányba terelni az orosz felet, így a helyzet folyamatosan változik.

Egy mondatban összefoglalva: a rendezési folyamat ismételten visszaesett, részben az Alaszkán történt események, valamint az európai és kijevi ellenállás, illetve Moszkva taktikai időnyerése következtében. Ezt a helyzetet egyértelműen a Fehér Ház és a Kreml irányítja, míg a másik tábor Trump Oroszországgal való szembefordítására törekszik. Putyin (és Trump) Budapestre érkezve világossá teszik, hogy nem engedik érvényesülni a "tettre készek" által preferált irányt. Emellett Vlagyimir Putyin számára nem hátrány, hogy egy ilyen találkozóval támogassa Orbán Viktort, aki korrekt politikát folytat Oroszországgal. A Valdaj Klubban az orosz elnök egy kérdésre válaszolva világosan kifejezte, melyik Európát preferálja.

A találkozó megszervezéséről szóló megállapodás megerősítette, hogy a nyugati média által az utóbbi időszakban sugalltakkal szemben Vlagyimir Putyin és Donald Trump között továbbra is szoros, személyes kapcsolat áll fenn. Az ukrajnai konfliktus összetett kérdései ellenére a két vezető kölcsönös tiszteletet tanúsít, s nyilvánosan is kifejezik hajlandóságukat a kompromisszumokra. Ez arra utal, hogy Trump hivatali ideje alatt nem várható drámai eszkaláció Oroszország és az Egyesült Államok között. Úgy tűnik, hogy létezik valamilyen keretrendszer a megállapodásra, azonban Washingtonnak és Moszkvának meg kell találni a rendezési folyamat lényeges, ámde konkrét részleteit. Budapest előtt talán a legégetőbb kérdés az, hogy Trump mennyire tudja felgyorsítani a békefolyamatot. Ehhez elengedhetetlen, hogy megoldást találjanak arra, mi legyen a Donbasz ukrán ellenőrzés alatt álló részével. Moszkva esetleg olyan ajánlatot kaphat, amelynek révén lemond a terület megszerzéséről, vagy harci úton próbálja megszerezni azt. Az első forgatókönyv esetén a fegyverek akár már tavasszal elhallgathatnak, míg a második lehetőség egy hosszadalmas konfliktust valószínűsít.

Donald Trump rendkívül bonyolult helyzetben van, hiszen nem térhet vissza Joe Biden politikai irányvonalához, és nem válhat olyan konfliktustúszává, mint amit az európaiak tapasztalnak. Ugyanakkor Oroszország irányában sem engedhet meg magának túlzott kompromisszumokat. Számára ez a helyzet egy diplomáciai küzdelem, amelynek célja, hogy a feleket a konfliktus folytatásának indokai kimerülésére ösztönözze. Kijev időről időre olyan fegyverekhez juthat, amelyek nem befolyásolják a harcok menetét, míg Moszkva kedvező lehetőségeket lát a gyors békekötésre. Trump számára kedvező, ha Oroszország egy vonzó ajánlattal zárja le a háborút, és Kijevnek is korlátozottak a lehetőségei. Az európai "tettre készek" persze próbálkozhatnak, de Washington támogatása nélkül nem rendelkeznek azokkal az eszközökkel, amelyekkel Ukrajna háborúban tartását biztosíthatnák. A két vezető találkozója során valószínűleg fel fog merülni az európai biztonsági rendszer alapelveinek sürgető modernizálása is, amely valójában a Nyugat és Oroszország közötti kapcsolatok romlásának kezdetét jelenti.

A tervezett budapesti találkozó kimenetele egyelőre kérdéses, de egy dolog már most biztos: Magyarország és Orbán Viktor számára ez az esemény kétségtelenül gyümölcsöző lesz. A világ figyelme Budapestre irányul, ami önmagában is elismeri a magyar miniszterelnök pragmatikus, a hagyományos blokkszemléletet elvető, valamint a diplomáciai kapcsolatok széles spektrumát kiaknázó politikai megközelítését. Lehet, hogy egyesek fanyalognak, mondván Budapest csupán egy díszlet, és Orbán Viktor nem a béketeremtés bajnoka. Az viszont tagadhatatlan, hogy Magyarország a nagyhatalmi játszmák színpadává vált, és Orbán Viktor, szemben az európai vezetés stratégiai víziók nélküli botladozásával, ismételten jól érzékeli a globális erőviszonyok alakulását. Politikai taktikája, amely kitartó és következetes, ugyanakkor ügyel a kényes egyensúlyra – bár itt még van hova fejlődni – máris hozta a várt eredményeket. A kormányfő realista nézőpontból jól látja, hogy az ukrajnai konfliktus rendezésének mikéntje milyen súlyos következményekkel járhat, ha az Európai Unió elakad a háborúban, és Ukrajna egy megoldatlan helyzet foglyává válik. Képzeljük el, hogy Budapest történelmet ír, és valóban áttörést hoz a béke megteremtésében. A valóság azonban inkább azt sugallja, hogy a felek, az Alaszkában kijelölt irányvonal megerősítésével, újabb lépést tesznek a konfliktus lezárása felé, ami lehetővé tenné a rendezés körvonalainak kirajzolódását, és elindíthatná a tényleges tárgyalásokat Moszkva és Kijev között. A találkozó sikeressége független attól, hogy Magyarország presztízse mindenképpen nő egy jól lebonyolított csúcs által. Az esemény nemcsak az ország nemzetközi elismertségét növeli, hanem Brüsszellel és Kijevvel szembeni pozícióját is erősíti.

Magyarország számára a Trump és Putyin közötti találkozó megrendezése nem csupán egy esemény, hanem egy történelmi pillanat, ami a diplomáciai sikerek sorába illeszkedik. Ezt a sikert még inkább megerősíti az a hallgatás és az azt követő, sokszor ironikus megnyilvánulás, amelyet az európai politikai mainstream és a hazai ellenzék képviselői tanúsítanak. Érthető, hogy a kormány ezt az eseményt diadalmas hírként tálalja, míg az ellenzék számára ez a találkozó nem éppen kedvező fejlemény, így aztán nem is örvendenek neki. Fontos lenne, hogy létezzen egy nemzeti konszenzus, amelybe belefér, hogy egy ilyen nemzetközileg elismert diplomáciai sikernek mindenki örüljön. Akárcsak a portugálok ellen szerzett döntetlennek, egy olimpiai aranyéremnek, vagy annak, hogy Budapest világbajnokságot rendezhet. Nem tudom hová tenni azokat a véleményeket, amelyek nevetségesnek tartják, hogy sokan úgy ünneplik a Putyin-Trump találkozót, mintha a magyar fociválogatott a brazil csapatot győzte volna le. "Ettől most nagyobb lenne a nemzet?" - kérdezgetik gúnyosan. Közben pedig egymást idézve jönnek elő a mindent megkérdőjelező érvek, hogy míg a magyarok büszkék erre az eseményre, addig a románok inkább örülnek, hogy nem náluk zajlik mindez. De melyik románokra is gondolunk? Mert a román sajtóban sok olyan véleményt találni, ami éppen ellenkezőjét állítja. Ahelyett, hogy az öröm és a büszkeség lenne a jellemző, inkább a lekicsinylés és az árulózás hangjai hallatszanak. Az ellenzék vezetője először megpróbálta kisajátítani a sikerélményt, hangoztatva, hogy ez eredetileg az ő ötlete volt, de miután rájött, hogy Orbán show-ját nem tudja elhomályosítani, inkább az esemény leértékelésére tett kísérletet.

Persze, ez elég átlátszó, ezért aztán már megszokott módon morális síkra kell terelni a bírálatot. Ennek egyik fő csapása, hogy "a világot romlásba taszító és kisemmiző gengszterek találkoznak Magyarországon, és ezen nincs mit ünnepelni, a magyaroknak pedig nem lesz tőle jobb semmivel sem". A másik számonkérő-moralizáló vonulat az, hogy jó-e Magyarországnak, a Kárpát-medencei magyarságnak, különösen a Kárpátalján élőknek, ha a következő száz évben úgy gondolnak ránk, hogy itt volt Ukrajna Trianonja? Ennek "elemzői" változata, hogy úgysem lesz áttörés Budapesten, tehát ne fényezzük magunkat annyira. Ha pedig lesz, akkor azért ne, hiszen ahogy Alaszkából nem lett második Jalta, úgy azt is el kellene kerülni, hogy Budapest legyen Ukrajna Trianonja. Az igazi teljesítmény és politikai bravúr az lenne - teszik hozzá -, ha Orbán semleges szereplőként egy Zelenszkij-Putyin-csúcstalálkozót hozna tető alá, tárgyalóasztalhoz ültetve a két háborúban álló felet.

Orbán Viktor békemissziója sokakban kérdéseket vetett fel, hiszen az ukrán háborúval kapcsolatos helyzetünk nem éppen egyértelmű. Vajon miért is érintene bennünket az ukránok konfliktusa? Mi magunk akartuk, hogy a geopolitikai realitásokat figyelmen kívül hagyva feladják semleges státuszukat? Mi építettünk egy nemzetállamot egy sokszínű társadalomban, és próbáltuk ukránosítani az ott élő kisebbséget? Mi engedtük, hogy a nagyhatalmak hatalmi harcaiban áldozattá váljunk? Vagy mi szalasztottuk el a béke lehetőségét Isztambulban? És egyáltalán, mitől jobb a háború a békénél? Miért kellene a béke iránti erőfeszítéseket egyedi nézőpontból megkérdőjelezni? Az érvek sorolása talán felesleges, hiszen végső soron úgy tűnik, hogy inkább a savanyú szőlő érzése dominál.