A tengerszint 540 millió év alatt folyamatosan változott, amely a Föld geológiai fejlődésének egyik legizgalmasabb aspektusa. Az óceánok mélysége és a szárazföldek kiterjedése időről időre jelentős eltéréseket mutatott, köszönhetően a kontinensek mozgásán

Amióta a Földön létezik folyékony víz, a világtengerek szintje állandó ingadozáson megy keresztül, hol emelkedik, hol pedig csökken.

Manapság egyre gyakrabban találkozunk a tengerszint emelkedésének kérdésével, és sokak számára egyértelmű, hogy ez a jelenség folyamatosan zajlik. A helyzet súlyosságát fokozza, hogy rengeteg ember él olyan területeken, ahol már a tengerszint minimális emelkedése is komoly következményekkel járhat. E csoporthoz nem csupán a sík korallszigetek lakói tartoznak, hanem számos tengerparti nagyváros is, amelyek szintén veszélyben vannak. Sokan tisztában vannak azzal is, hogy a jégkorszakok alatt a tengerszint jelentősen alacsonyabb volt, hiszen ebben az időszakban a víz jelentős része a több kilométer vastag jégtakarókban tárolódott, nem pedig a tengerekben.

A földtörténet során minden korszaknak megvoltak a sajátos tengerszintjei, amelyek a Föld geológiai és klimatológiai folyamataival szoros összefüggésben alakultak. Ezeket a vízszinteket nagymértékben befolyásolta a kontinensek elhelyezkedése, amely meghatározta az óceáni medencék mélységét és formáját. Emellett a sarki jégtakarók mérete és állapota is jelentős szerepet játszott a tengerszintek változásában, hiszen a jég olvadása vagy fagyása közvetlen hatással volt a globális vízszintre.

Az Earth and Planetary Science Letters című folyóiratban nemrégiben publikált kutatás a Föld történetének elmúlt 540 millió évében bekövetkezett változások részleteit tárta fel. Az Utrechti Egyetem szakértői által bemutatott eredmények új megvilágításba helyezik a korábban évmilliós távlatban ismert információkat, most pedig évezredes időskálán, sokkal részletesebb adatokkal gazdagodtak a kutatók.

A korábbi kutatások során az ősmaradványok szolgáltatták az alapot, amelyek révén megállapították a tengerszint lehetséges magasságát. Azonban a fosszíliák kormeghatározása csupán évmilliós léptékben működik, így nem tudunk ennél precízebb információkat kinyerni belőlük.

A fosszíliák segítségével az elmúlt 540 millió év tengerszint-változásait tudjuk átfogóan megvizsgálni, így ez lett az a referenciaidőszak, amelyen a kutatások alapultak. Az évmilliók során a tengerszint akár 200 métert is ingadozott, azonban nyilvánvaló, hogy rövidebb időtávokon is jelentős elmozdulások történtek. Eddig azonban nem álltak rendelkezésre konkrét bizonyítékok e hirtelen változásokra vonatkozóan.

A kutatók két különböző üledékes kőzetet tanulmányoztak: a mélyebb vízben keletkező, rendkívül finom szemcsés iszapkőt, valamint a sekélyebb vízben, a partok közelében képződő durvább szemcsés homokkőt. Ezek a rétegek egymással váltakoznak, alkalmazkodva a változó környezeti feltételekhez, különösen azokban az időszakokban, amikor a klíma hűvösebbé válik.

Az eljegesedések időszakaiban, amikor a Föld tengelye több tízezer éves periódusokban ingadozik, jelentős változások lépnek fel a tengerszintben, amely akár 100 métert is elérhet. E hatásokat a geológusok az üledékes kőzetek rétegeinek váltakozásán keresztül tudják nyomon követni és elemezni, így feltárva a múlt klímájának titkait.

Természetesen a félmilliárd éves időszak teljes kőzetrétegének példányai nem állnak rendelkezésünkre, ezért a tudósok az elérhető adatok és a jelenlegi jégborítás, valamint a tengerszint közötti összefüggéseket elemezték. Ezen számítások segítségével sikerült megalkotniuk egy nagy felbontású adatsort, amely a tengerszint változásait mutatja be az időszak rövidebb szakaszainak tükrében.

A dinoszauruszok korában például nem voltak sarki jégsapkák, ekkor a tengerszint se nagyon ingadozott. Azonban a karbon időszakban, amikor az óriás szitakötők repkedtek bolygón lápvidékei felett, a déli félteke jelentős jégtakarója miatt változékony volt a tengerszint is.

Az így beszerzett alapos tengerszint-információk számos tudományág képviselőjének nyújthatnak támogatást, például az evolúció kutatói és a klímakutatók számára, akik mostantól a korábbinál lényegesen precízebb adatokat integrálhatnak modelljeikbe. A tengerszint és a kialakuló kőzetrétegek közötti összefüggések pedig gyakorlati felhasználásokhoz is értékes útmutatást kínálnak.

Az agyagkő egy zárórétegként funkcionál, míg a homokkő rendkívül alkalmas a levegőből kinyert szén-dioxid tárolására. Az adatok felhasználásával globális térképet is készíthetünk a két különböző kőzetrétegről, amely hasznos információkkal szolgálhat a gyakorlati szakemberek számára.