Margaret Thatcher, az Egyesült Királyság első női miniszterelnöke, egy évszázada látta meg a napvilágot.

Pontosan egy évszázada, 1925. október 13-án látta meg a napvilágot Lady Margaret Thatcher, aki az Egyesült Királyság első női miniszterelnökeként írta be magát a történelembe. Őt sokan "A Vaslady" néven ismerik, ami jól tükrözi határozottságát és politikai erejét.

Margaret Hilda Roberts 1925. október 13-án született a közép-angliai Grantham csendes kisvárosában. Édesapja fűszeres volt, és a város polgármesteri tisztét is betöltötte, így Margaret gyermekkora a helyi közélet és a hagyományos értékek szellemében telt. Vallásos, puritán környezetben nevelkedett, ahol a felelősségérzet, a függetlenség és az önállóság kiemelkedő értékeknek számítottak. Tanulmányait ösztöndíjjal kezdte meg az Oxfordi Egyetemen, ahol kémiai és jogi diplomát szerzett, emellett az adópolitika rejtelmeivel is foglalkozott. Ezt követően négy éven át kémiai kutatóintézetben dolgozott, mielőtt 1961-ben ügyvédi pályára lépett. Életútjának ez a szakasza megalapozta későbbi politikai karrierjét, amely során számos jelentős döntést hozott a brit társadalom számára.

Már egyetemi évei alatt a helyi konzervatív szövetség vezetőjeként tevékenykedett, és a tory párt színeiben először az 1946-os választások során próbálta megmérettetni magát.

Ekkor még alulmaradt, de a kampány során ismerkedett meg Denis Thatcherrel, egy textilgyár vagyonos menedzserével, akivel 1951-ben összeházasodtak és 1953-ban ikreik születtek. A kiváló fellépésű és rendkívüli meggyőző erővel megáldott Mrs. Thatcher két sikertelen kísérlet után 1959-ben került be a parlamentbe Finchley, Észak-London középosztálybeli kerületének képviselőjeként. 1961-ben a nyugdíj- és társadalombiztosítási minisztérium parlamenti államtitkára, 1964-től az ellenzékbe szorult toryk árnyékkormányának tagja volt. 1970-ben Edward Heath kormányában az oktatási és tudományügyi minisztérium élére és az ellenzéki támadások kereszttüzébe került, mert megszüntette az iskolákban az ingyen tej juttatását (ekkoriban "milk snatcher", "a tejrabló" gúnynéven emlegették). Thatcher, aki ekkor már tudatosan készült a pártvezéri tisztségre, egyre inkább elfordult a toryk paternalista irányvonalától, és új, határozottabb arculat kialakításán dolgozott. 1975 februárjában a Konzervatív Párt vezérévé választották:

már az első fordulóban annyi voksot kapott, hogy Heath a lemondás mellett döntött.

A hetvenes évek végére Nagy-Britannia komoly válsághelyzetbe jutott: az infláció meredeken emelkedett, a régi iparágak, amelyek képtelenek voltak lépést tartani a technológiai fejlődéssel, stagnáltak, és a munkanélküliség is aggasztó magasságokba szökött. Az ország gazdasági alapjai megingtak, miközben a hagyományos ipari szektor iránti ragaszkodás csak tovább súlyosbította a helyzetet.

A szocializmus visszafordítását, kevesebb állami beavatkozást, több versenyt és még több magántulajdont hirdető, kisebb adókkal, kevesebb közkiadással és több magángondoskodással kampányoló konzervatívok 1979-ben megnyerték a választást, s 1979. május 4-én beiktatták a szigetország első női miniszterelnökét, Margaret Thatchert.

Ő bátran kihívta a jóléti állam szociáldemokrata alapelveivel átitatott eszmerendszert.

megnyirbálta a szociális kiadásokat, privatizálta az elkényelmesedett állami vállalatokat, "népi kapitalizmusa" révén minden ötödik brit részvénytulajdonos lett.

A reformok kezdetén a munkanélküliség és a csődök száma meredeken emelkedett, ami a toryk népszerűségének drámai csökkenéséhez vezetett. A helyzet fordulópontját az 1982-es falklandi háború hozta el, amely felélesztette az birodalmi nosztalgiát. Ennek eredményeként 1983-ban a toryk elsöprő győzelmet arattak a választásokon. A szigorú intézkedések eredményei fokozatosan kezdtek beérni:

Az infláció csökkenő tendenciát mutatott, miközben a növekvő vállalkozások képesek voltak kompenzálni az állami támogatások hatását. Az államháztartás egyensúlya helyreállt, ami kedvezően befolyásolta az életszínvonal emelkedését. Ezen kívül az ország nemzetközi hírneve is jelentős javuláson ment keresztül.

Thatcher a nagyhatalmú szakszervezetekkel szembekerülve 1984-ben könyörtelenül letörte az egy éven át tartó bányászsztrájkot, ugyancsak 1984-ben sértetlenül vészelte át az IRA merényletkísérletét. Külpolitikáját kezdetben éles szovjetellenesség jellemezte, a "Vaslady" elnevezést épp a szovjet sajtó aggatta rá 1976-ban, amikor kikelt a kommunista rendszer ellen.

A világ folyamatos átalakulásával párhuzamosan a külpolitikai stratégiája is átalakult, ami jól tükröződik 1984-es magyarországi látogatásán. 1985 után pedig már nem ragaszkodott annyira a szovjetellenes nézeteihez, és ő volt az, aki elsőként mutatta be Mihail Gorbacsovot a Nyugati világnak.

Thatcher és a konzervatívok 1987-ben újra diadalmaskodtak a választásokon, de a győzelem árnyékában egyre több kritika hangzott el. Sokak aggodalmát fejezték ki amiatt, hogy a kormány politikája a gazdag dél és a szegény észak közötti szakadékot mélyíti, miközben az ország egyre inkább elszigetelődik Európától. A közvéleményben elindult a kérdés: vajon kormányoz-e vagy inkább uralkodik? Riválisa, Michael Heseltine, aki a hadügyminiszteri posztot töltötte be, harcba szállt a pártelnökségért. Bár végül ő is vereséget szenvedett, Thatcher számára sem volt könnyű a helyzet, hiszen a szükséges többséget nem tudta megszerezni. Ekkor vált világossá, hogy makacs kitartása mellett benne rejlik a józan belátás képessége is.

1990. november 22-én bejelentette, hogy lemond a jelöltségről, valamint tizenegy évnyi kormányzás után visszalép a miniszterelnöki pozícióból is.

Leköszönése után "egyszerű" képviselő maradt, majd 1992. június 6-án bárónői rangot és vele életre szóló felsőházi tagságot kapott. Az immár hivatalosan is Lady megszólításra jogosult Vaslady távolról sem vonult nyugalomba: a Philip Morris amerikai dohánytársaság tanácsadója lett, megírta emlékiratait, járta a világot, előadásokat tartott. 2002-ben több szélütést szenvedett és az időskori elbutulás tünetei is jelentkeztek rajta, ezután már ritkán jelent meg a nyilvánosság előtt.

Margaret Thatcher 2013. április 8-án távozott az élők sorából, miután szélütés érte.

A temetés katonai tiszteletadással zajlott, és a résztvevők között ott volt II. Erzsébet királynő is. Ez volt az első alkalom, hogy közel ötven év elteltével brit miniszterelnök búcsúztatásán vett részt, hiszen legutóbb 1965-ben, Sir Winston Churchill temetésén jelent meg.

Margaret Thatcher a brit politikai színtér egyik legmeghatározóbb alakja volt Churchill óta. Bár megítélése sokszor megosztotta a közvéleményt, senki sem kérdőjelezte meg a személyes kvalitásait és politikai teljesítményét.

Hívei fáradhatatlanságát, éles eszét, hajlíthatatlanságát és rendkívüli politikai érzékét emelték ki, kritikusai könyörtelennek, önfejűnek, sőt autokratának tartották. Életéről Meryl Streep főszereplésével film is készült. Vasból készült szobrát október 3-án, születésének centenáriumán avatták fel a budapesti Millenárison.