Hosszú évek kitartó munkájára lesz szükség, de Brüsszel akár el is csípheti Trump elől a világ egyik legnagyobb piaci lehetőségét.

Hosszú évtizedek óta zajlanak egyeztetések arról, miként tudna az Európai Unió érdemi együttműködést kialakítani Dél- és Közép-Amerika országaival. Donald Trumpnak az Egyesült Államok élére történt újbóli megválasztása azonban úgy tűnik, új helyzetet teremtett: a tárgyalások addigi dinamikája megváltozott, és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke előtt most megnyílt a lehetőség, hogy közelebb hozza a latin-amerikai országokat az EU-hoz. Bár a két kontinens közötti kereskedelem az elmúlt időszakban fokozatosan bővült, az új megállapodások révén kezdődhet el igazán az a partnerség, amely az Egyesült Államoktól délre fekvő országokat nemcsak gazdasági, hanem politikai értelemben is Európa szövetségeseivé teheti. Mindez azonban csak óvatosan kialakított kereskedelmi kvótákkal, szigorú emberi jogi és környezetvédelmi feltételek mellett, valamint folyamatos ellenőrzéssel valósulhat meg - de a stratégia már készen áll arra, hogy mindez a lehető legkevesebb zökkenővel menjen végbe.

Az Európai Unió az utóbbi napokban figyelemre méltó módon új dimenzióba helyezte Latin-Amerika és a Karib-térség (LAC) irányába kifejtett politikai törekvéseit.

Szerdán az Európai Parlament elfogadta az Európai Unió és régió közötti partnerség kialakításáról szóló jelentést, majd egy nappal később, csütörtökön Ursula von der Leyen - ahelyett, hogy az újabb bizalmatlansági szavazások eredményére várt volna - bejelentette, hogy a Global Gateway programban 2027-ig több mint 400 milliárd eurót mozgósít a fenntartható fejlesztések és a stratégiai beruházások támogatására.

A Parlament álláspontja szerint a multilaterális világrend napjainkban egyre fokozódó versengés és a nemzetközi normák gyengülése által van meghatározva. Ez a helyzet különös figyelmet és körültekintést követel meg, amikor a latin-amerikai országokkal való együttműködés kereteit tervezzük, hiszen ezek az országok számos szempontból sérülékenyek.

Ebben a környezetben az EU-LAC partnerségeknek nemcsak az energia- és nyersanyag-átmenet területén, hanem a migráció kezelésében és a szervezett bűnözés elleni fellépésben is átgondolt, összehangolt megközelítést kell alkalmazniuk. Ennek megfelelően a stratégia három alapvető pillért határoz meg:

A dokumentum hangsúlyozza, hogy a két régió közötti párbeszédnek a "közös tulajdonlás" elvén kell alapulnia, de nem titkolja el, hogy jelentős aszimmetriák állnak fenn a felek között. Bár nem kívánja alá- és fölérendeltségi viszonyban kezelni ezeket, a tény az, hogy jogállamisági és emberi jogi szempontból még komoly előrelépésekre van szükség ahhoz, hogy az EU szociálisan érzékenyebb döntéshozói hajlandóak legyenek háttérbe szorítani a hangos számonkérést.

Az ilyen típusú fejlődés ösztönzésére ugyanakkor hatékony eszközt jelentenek az uniós források, így a Global Gateway ideális zászlóshajója lehet a térségben megvalósuló uniós beruházásoknak. Az Európai Parlament korábbi becslése szerint

Latin-Amerikában évente mintegy 99 milliárd dolláros finanszírozási hiány mutatkozik a zöld és digitális infrastruktúrák fejlesztésében.

A legújabb, 100 milliárd eurós keretbővítés lehetőséget teremt arra, hogy az Európai Beruházási Bank EFSD+ eszközén keresztül nagyszabású programok valósuljanak meg. Ezek a kezdeményezések különféle területeken bontakozhatnak ki, többek között a megújuló energiaforrások fejlesztésében, a digitális kapcsolatok megerősítésében, valamint az oktatási rendszer kapacitásának növelésében.

A Bizottság egy innovatív alternatívát kíván bemutatni a kínai "Egy övezet, egy út" kezdeményezésével szemben. Ez az új megközelítés nem csupán anyagi támogatásokat ajánl a gyakran kiszolgáltatott helyzetbe kerülő országok vezetői számára, hanem egy olyan értékalapú beruházási modellt is felvázol, amely a fenntarthatóságot helyezi a középpontba. Célja, hogy a program keretében megvalósuló fejlesztésekből a helyi lakosság is közvetlenül profitáljon, ezáltal erősítve a társadalmi és gazdasági kohéziót.

Természetesen a valódi hajtóerőt a geopolitikai környezet adja az Európai Uniónak, amelynek vezetői, akár tudatosan, akár tudattalanul, kénytelenek mindent elkövetni a biztonságos ellátási láncok fenntartása érdekében, miközben nyersanyagszükségleteiket is folyamatosan biztosítaniuk kell.

A kereskedelmi kapcsolatok az elmúlt évtizedben folyamatosan fejlődtek, még a Trump-elnökség alatt lezajlott, feszített tárgyalások előtt is. Az Európai Unió és Latin-Amerika közötti együttműködés egyre szorosabbá vált, ami számos lehetőséget teremtett a két régió számára.

2023-ban az áruk és szolgáltatások kétirányú kereskedelme elérte a lenyűgöző 395 milliárd eurót, ami figyelemre méltó, 2013-hoz viszonyítva 54%-os növekedést jelent. Ez a szám tükrözi a globális kereskedelem dinamikus fejlődését az utóbbi évtizedben.

Ezen kívül az uniós közvetlen tőkebefektetések összértéke 2022-re már túllépte a 740 milliárd eurót.

Ez nem meglepő, hiszen a régió bővelkedik olyan létfontosságú nyersanyagokban, mint a lítium, a réz és számos ritkaföldfém. Az Európai Unió már a Mercosur-országokkal és Mexikóval nemrégiben kötött megállapodásaiban is kifejezte szándékát, hogy ezen iparágakban nem csupán az alapanyag-kitermelésre koncentrál, hanem a helyi feldolgozásra és a technológiai transzferre is. Ez különösen figyelemre méltó annak tükrében, hogy a kínai BYD hasonló beruházásait - úgy tűnik - elutasították Chilében, amely az Európai Parlament stratégiai partnere.

Ez kulcsfontosságú, hiszen Trump politikai tevékenysége jelentős hatással volt az amerikai északi és déli államok közötti kapcsolatokra. Ennek ellenére az Egyesült Államok továbbra is a térség legfőbb partnere, évente több mint 760 milliárd eurós áruforgalommal bíró szereplőként. Ezzel párhuzamosan Kína az utóbbi tíz évben Latin-Amerika második legfontosabb kereskedelmi partnerévé vált, ami új dimenziókat nyitott a gazdasági együttműködés terén.

2024-re a régió áruforgalmának értéke túllépte a 480 milliárd eurót, míg a kínai beruházások - akárcsak az európai tervek - főként az infrastruktúra, az energetikai szektor és a bányászat területére összpontosítanak. Ezek a befektetések gyakran gyorsan megvalósulnak, de a finanszírozási megoldások általában kevésbé átláthatóak.

Ezzel szemben az Európai Unió jelenlegi, 395 milliárd eurós forgalma csupán a harmadik helyet foglalja el a rangsorban. Az EU azonban jelentős előnnyel bír, hiszen nem csupán mint exportáló szereplő van jelen a régióban, hanem mint a legnagyobb külföldi befektető is. Ez a mélyebb gazdasági integráció lehetővé teszi, hogy az Unió ne csupán a forgalom mennyisége, hanem a minőség terén is megerősítse helyzetét.

Uniós nézőpontból a Latin-Amerikával folytatott kereskedelmi mérleg összességében kiegyensúlyozottnak mondható. 2024-ben az EU többletet ért el Mexikóval, Chilével és Kolumbiával, mérsékelt többletet Argentínával szemben, míg Brazíliával és Peruval kisebb hiányt mutatott.

A Mercosur-országokkal összesítve szintén enyhe uniós deficitet lehet látni, ugyanakkor a szolgáltatáskereskedelem számos relációban jelentős uniós fölényt mutat: Mexikó esetében például 17,2 milliárd, míg Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay (azaz a Mercosur) esetében 28,5 milliárd euró értékben.

Amennyiben a teljes LAC-régiót az Európai Unió legjelentősebb kereskedelmi partnereivel hasonlítjuk össze, egyértelműen kitűnik, hogy Kínával körülbelül ötször, míg az Egyesült Államokkal tízszer nagyobb kereskedelmi forgalom zajlik, mint ami Latin-Amerikával bonyolódik.

Ezen még a legnagyobb horderejű Mercosur-megállapodással is csak 2040-re lehet érdemben javítani.

Az érzékeny termékek kvótáinak fokozatos emelésével a szakértők arra számítanak, hogy a jelenlegi 84 milliárd eurós kereskedelmi forgalom akár 140 milliárdra is nőhet. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy ez a növekedés nem az egyetlen szempont; a fő cél továbbra is a hatalmi függőségek minimalizálása.

Úgy tűnik, hogy az Európai Unió ezúttal időben észlelte, milyen fontos a partneri kapcsolatokban a korrupciós kockázatok és a versenyszabályokat megkerülő állami magatartás kezelése. E nélkül ugyanis könnyen olyan helyzetbe kerülhet, mint amit Kína esetében láthattunk, ahol a függőség csökkentése érdekében elengedhetetlen a tudatosság és a proaktív lépések megtétele.

Ezt a stratégia úgy kezelné, hogy segítő kezet nyújtana a rendszerszintű problémák gyökerét jelentő kábítószer-kereskedelem és a transznacionális bűnszervezetek elleni fellépésben.

A Parlament mindezt elsősorban egy sor meglévő program - köztük az EL PAcCTO 2.0, a COPOLAD, az EUROFRONT és a GIFP - bővítésével, valamint az európai és latin-amerikai kikötők közötti partnerségek fejlesztésével kívánja megvalósítani.

Ezen túlmenően javasolja az AMERIPOL létrehozását, amely az EUROPOL modelljére épül, valamint a szorosabb együttműködést az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködésével (EUJUST) és a Kábítószer-ügynökségével (EUDA). Az ilyen jellegű együttműködésekre sürgető szükség van, különösen figyelembe véve, hogy a Parlament jelentése több válságos helyzetet is kiemel a térségben.

A dokumentum általános érvénnyel kiemelt prioritásként kezeli a nőkkel szembeni erőszak visszaszorítását, a jogállamiság védelmét és a dezinformációs kampányok elleni fellépést. Emellett Haitinak gyorsított humanitárius, gazdasági és politikai támogatást javasol, míg a Venezuelából, Nicaraguából és Haitiből kiinduló migrációs hullámok kezelésére regionális megoldások összehangolását sürgeti.

Világosan látszik, hogy komoly feladatok várnak az Európai Unióra, ha valóban tartós partnerséget kíván építeni a térségbeli szövetségeseivel. Ugyanakkor a latin-amerikai országok mostanra kialakult nyitottsága, valamint a Parlament és a Bizottság csaknem egyidejű döntései egy irányba mutatnak: az EU valóban rendszerszintű koalíciót kíván kialakítani Latin-Amerikával - és erre szükség is lesz, ha a tagállamok fel akarják venni a versenyt az Egyesült Államok és Kína globális befolyásával.